Ebben a cikkben
  1. A konzervatóriumból a Montmartre-ra
  2. Három zongoradarab ókori névvel
  3. Lassan és fájdalmasan
  4. Beiratkozás harminckilenc évesen és ellenpontvizsga
  5. Az 1888-as Gymnopédie és az 1917-es bútorzene
  6. Debussy átiratai és Satie további munkái
  7. Zene a Mahinában

Röviden

Satie 1888 decemberében a Le Divan Japonais kabaré La Lanterne japonaise című folyóiratában hirdette saját kottáját. A „Virginie Lebeau” álnéven azt írta, hogy levelekben keresik az összes művét, majd közölte: összkiadás még nincs, de megadta, hol vásárolható meg a harmadik Gymnopédie. A hirdetés eltúlzott önbemutatást és ahhoz kapcsolódó tréfát tartalmazott. A Montmartre-on zongorakísérőként dolgozó fiatalember ugyanabban az évben három Gymnopédie-t komponált. Tizenhét évvel később újra iskolába iratkozott, hogy ellenpontot tanuljon.

Részletesen

A konzervatóriumból a Montmartre-ra

Satie 1879-ben lépett be a párizsi konzervatóriumba. 1882-ben eltanácsolták, 1885-ben újra felvették, de a következő évben távozott. Miután többször belépett az iskolába, majd elhagyta azt, a Montmartre-on dolgozott muzsikusként. Első konzervatóriumi tanulmányai nem vezettek diplomához. Az iskolán kívül zongoradarabokat írt, és kiadta saját kottáit. A komponálás folytatása után azonban ismét tanulási lehetőséget keresett. Harminckilenc évesen beiratkozott a Schola Cantorumba, és ellenpontórákat kezdett. Fiatalkori iskolájától eltérő intézményben tanult zeneszerzési technikát.

Steinlen 1896-os plakátja a Le Chat Noir társulatáról.
Steinlen 1896-os plakátja a Le Chat Noir társulatáról.

Satie 1887-ben telepedett le a Montmartre-on. A Le Chat Noir-ban zongorakísérőként dolgozott, később az Auberge du Clou-ban is. Az énekesek fellépésein ő játszott a billentyűkön. Ekkoriban saját szólózongora-műveket is komponált. Mások énekét kísérve tartotta fenn magát, és saját zenéjét kottába írta. Az Auberge du Clou-ban találkozott Debussyvel, aki később zenekarra írta át Satie zongoradarabjait. A munkahelyen kialakult muzsikusi kapcsolat új átiratokhoz és előadásokhoz vezetett.

A Rodolphe Salis által 1881-ben alapított Le Chat Noir-ban költők, énekesek, írók és festők találkoztak. Dalelőadások, folyóirat-kiadás és árnyjáték egyaránt zajlott. Az árnyjátékban a fény által megjelenített alakokat a történetnek megfelelően mozgatták a vásznon. A kabaré különféle műsorainak és kiadványainak készítői ugyanazt a helyet használták. A zongorakísérő zenélt, a költők és írók szövegeket alkottak, az elkészített műsorokat és folyóiratokat pedig a nézőknek és olvasóknak mutatták be.

Három zongoradarab ókori névvel

Satie 1888-ban írta a három Gymnopédie-t. Az első darab autográf kottáján Párizs szerepel komponálási helyként, valamint az 1888. februári dátum. Nem sokkal a Montmartre-ra költözése után készült. A kézirat a befejezés dátumát, a hirdetés a vásárlás címét őrzi. A ma lemezeken hallható zongoraműveket Satie először kézzel írta le, majd nyomtatott kottaként tette ismertté.

Satie kézzel írt Gymnopédie-kottájának első oldala.
Satie kézzel írt Gymnopédie-kottájának első oldala.

A Gymnopédie név ókori görög ünnepből és táncból származik. Az első darab korai kottáján az „ókori tánc” alcím is szerepelt. Satie ezt a szót használta a Párizsban komponált zongoramű címére. A kottán az ókori táncra utaló cím és a modern zongorára írt hangjegyek együtt jelentek meg.

A korai kottában barátja, Contamine de Latour költő Les Antiques című verséből is közölt sorokat. A versben a sarabande és a gymnopédie táncnevek együtt szerepelnek. A táncnevet választó cím után tehát egy ugyanazt a szót használó verset is bemutatott. Satie saját zongorakottájába kollégája sorait illesztette. A korai kiadvány saját zenéjét és költőbarátja szövegét kapcsolta össze.

Lassan és fájdalmasan

A Mahina ebéd- és vacsoralistáján az első Gymnopédie Anne Queffélec előadásában hallható. A hangsáv címében a Lent et douloureux utasítás szerepel, magyarul „lassan és fájdalmasan”. Satie a tempóra és az érzelmi karakterre utaló szavakat együtt használta. Bár a válogatáslemezek darabját nyugodt zongorazeneként ismerhetjük, az eredeti kottában megmaradt ez a két szerzői kifejezés.

A darab lassú, hármas lüktetésű kíséretből és egyszerű dallamból áll. Satie egymás mellé helyezte az akkordokat, de a bennük keletkező disszonanciákat nem oldotta fel azonnal. A disszonancia az együtt megszólaló hangok közötti feszültséget jelentő kombináció. A következő akkordra lépve nem rögtön szüntette meg ezt a feszültséget, hanem tovább hallhatóvá tette a hangzást.

A kíséret ismétlődése fölött a dallam folytatódik. Kevés zenei anyagot ismételve is megőrzi az akkordok csengését. Satie egyszerű elemekből alakított ki hármas lüktetésű zenét, az előadási utasítással pedig a tempót és a karaktert jelölte meg.

Beiratkozás harminckilenc évesen és ellenpontvizsga

Satie 1905-ben, harminckilenc évesen iratkozott be a Schola Cantorumba. Tizenhét év telt el a Gymnopédie-k 1888-as megírása óta. Ezúttal ellenpontot tanult: ez a különböző dallamok együttes vezetésének zeneszerzési technikája. Saját zenéjének szókészletét és szerkezetét kívánta bővíteni. Egy már publikáló zongorakomponista újonnan tanulta a dallamok viszonyát. A kabaréban játszó és műveit kiadó Satie visszatért az órákat látogató és feladatokat végző diák szerepébe.

A párizsi Schola Cantorum épülete Atget 1900-as fényképén.
A párizsi Schola Cantorum épülete Atget 1900-as fényképén.

Satie 1908-ban igen jó eredménnyel teljesítette az év végi ellenpontvizsgát. A Vincent d’Indy által aláírt bizonyítvány azt is megállapította, hogy készen áll a zeneszerzés tanulására. A harminckilenc évesen beiratkozó hallgató elvégezte az órákat és vizsgázott. A párizsi konzervatóriumot elhagyó, kabaréban dolgozó és zongoradarabokat kiadó szerző ezúttal a Schola Cantorum értékelését kapta meg. A Gymnopédie-k egyszerű akkordjai után több dallam együttes kezelését tanulta. Az iskola eredményét osztályzattal és aláírással dokumentálta.

Satie 1918-ban a Socrate-ban Platón dialógusait dolgozta fel zenében. Korábban a Gymnopédie címében ókori táncot és barátja verssorait használta, itt Platón mondatait énekeltette. A két, ókori anyaghoz nyúló mű előadói összeállítása különbözik. Az egyik címmel és versidézettel ellátott zongoradarab, a másik régi mondatokat éneklő vokális mű. Satie régi irodalomból és táncból választott szavakat eltérő kompozíciókban használt. A kabarébeli hirdetések korának zongoraművei után is irodalmi alkotásokat dolgozott fel zenei alapanyagként.

Az 1888-as Gymnopédie és az 1917-es bútorzene

Satie 1917-ben dolgozta ki a bútorzene elképzelését, az 1888-as Gymnopédie-knél később. Cocteau-nak írt szövegében bírálta a keringők és operafantáziák különféle eseményeken való felhasználását. A más célra készült művek alkalmazása helyett az élet szükségleteihez igazodó külön zenét kívánt írni. A bútorok lakótérbe helyezéséhez hasonlóan a zenét a mindennapok részévé akarta tenni. A zongoraszólók megírása és az elképzelés kifejtése között huszonkilenc év telt el.

1920. március 8-án a Galerie Barbazanges-ban Max Jacob színdarabjának szüneteiben játszották Satie bútorzenéjét. A színház és a zene a nézők által használt azonos térben kapott helyet. Satie az önálló, kizárólag figyelmes zenehallgatást igénylő programtól eltérő használatot keresett. A Cocteau-nak leírt, mindennapi szükségletekre szánt zenét valódi eseményen mutatta be. Sok idő telt el az 1888-as kották közvetlen értékesítése óta. Ezúttal egy galériában, más szerző színdarabja mellett foglalkozott a zene felhasználásával.

Satie érdeklődött a zene mindennapi terekben betöltött szerepe iránt. Cocteau-nak bírálta a keringők és operafantáziák más eseményeken történő használatát, és új, az élethez illő zenét javasolt. Elképzelése a később elterjedt háttérzenével is összekapcsolható. Akkoriban mindenekelőtt a beszélgetést elnyomó hangzást akarta mérsékelni. Amikor az emberek beszéde és a zene ugyanabban a térben volt jelen, Satie a hely használatához illően kívánt komponálni.

Debussy átiratai és Satie további munkái

Debussy az első és harmadik Gymnopédie-t írta át zenekarra. Az átiratok 1897. február 20-án hangzottak el a párizsi Salle Érard-ban Gustave Doret vezényletével. A Satie által zongorára komponált zenét kollégája több hangszer között osztotta el. A kabaréban megismert Debussy más összeállításban mutatta be Satie műveit. A saját kottáit hirdető szerző két darabja ezen a koncerten karmester és zenekar előadásában került a közönség elé.

Claude Debussy a Nadar műtermében készült fényképen.
Claude Debussy a Nadar műtermében készült fényképen.

Satie 1888-ban táncnevet adott a zongoradarabjainak, és folyóiratban hirdette a kottát. 1905-ben ellenpontot tanulni iratkozott be, 1908-ban pedig vizsgázott. Később bútorzenét javasolt, és Platón mondatait dalba foglalta. A kísérőként dolgozó muzsikus saját szólóműveket írt, és már publikáló szerzőként is újra órákat látogatott. A Gymnopédie kottájába a „lassan és fájdalmasan” utasítást írta, a hirdetésben túlzást és tréfát alkalmazott. Satie a címet, a hangjegyeket és a kottát bemutató szöveget is maga készítette zenéje megjelentetéséhez.

Zene a Mahinában

A Mahinában az első Gymnopédie Anne Queffélec előadásában hallható. Ha felismerjük a darabot, társaságunkkal megoszthatjuk Satie tréfás kottahirdetésének vagy harminckilenc évesen újrakezdett tanulmányainak történetét.