Ebben a cikkben
- Az 1888-ban írt három Gymnopédie
- A bal kéz mindössze két mozdulattal teremti meg az alapot
- A jobb kéz nem igazodik a kíséret minden egyes rekeszéhez
- A lassúság nem ugyanaz, mint a megállás
- Ugyanoda visszatérve is más a harmóniák emléke
- Miért érdemes közel engedni a csendesen ismétlődő zenét?
- Négy kérdés és válasz az 1. Gymnopédie ismétléseiről
Röviden
Satie 1. Gymnopédie-je az 1888-ban írt három darab közül az első; a kottában a „lassan és fájdalmasan” előadási utasítás áll. A bal kéz szabályos lépésben váltogatja a mély basszust és a fölötte megszólaló akkordot, ám a basszus helye és a harmónia színe folyton változik, miközben a jobb kéz dallama eltérő hosszúságú lélegzeteket vesz fölöttük. A keret ismétlődik, de a benne lévő távolságok és színek változnak, ezért a zene nem válik unalmas másolattá.
Három pont, ahol meghallhatjuk az ismétlésen belüli változást
- Mindhárom Gymnopédie 1888-ban született, az 1. pedig lassú, hármas lüktetésben halad.
- A bal kéz basszus–akkord mintája látszólag azonos, de a hangok fekvése és az akkordok összetétele folyamatosan változik.
- A jobb kéz dallamfordulatainak hossza és szünetei eltolódnak a kíséret szabályos lépéseihez képest, így hosszú lélegzetet teremtenek.
Részletesen
Az 1888-ban írt három Gymnopédie
A három Gymnopédie autográf kottáját a Francia Nemzeti Könyvtár őrzi. Az 1. darab kéziratán 1888 februárja, a 2.-on március, a 3.-on pedig április (a 4. hónap) szerepel; az 1. még ugyanazon év augusztusában (a 8. hónapban), egy folyóiratban jelent meg először. Satie saját kiadású első kottája 1895-ben látott napvilágot.
A szokatlan „Gymnopédie” szó eredetét nem lehet egyetlen biztos magyarázatra visszavezetni. A cím rejtélyénél hamarabb meghalljuk a zongora nagyon egyszerű lépteit. Satie nagy ívű kibontás helyett arra késztet, hogy hosszan figyeljünk az ismétlődő kereten belüli apró harmóniai és dallami különbségekre.
A bal kéz mindössze két mozdulattal teremti meg az alapot
A bal kéz előbb megszólaltat egy mély basszushangot, majd följebb elhelyez egy akkordot, és ezt a mozdulatsort ismétli. A „mélyen–magasan, mélyen–magasan” rendje adja a teljes darab lépteit. A minta annyira egyértelmű, hogy az első hallgatáskor is gyorsan megtalálható az alap.
A basszushang azonban nem marad ugyanazon a helyen, és az akkordok összetétele is változik. A mély hang és a fölötte lévő akkord közötti távolság hol kitágul, hol összeszűkül, így a térérzet is átalakul. Csak a ritmus azonos, a harmónia mozgásban van: ezért hat egyszerre ismerősnek és idegennek.
A jobb kéz nem igazodik a kíséret minden egyes rekeszéhez
A jobb kéz dallama nem kezd új mondatot a bal kéz minden akkordjánál. Egyes hangok hosszan kitartanak, bizonyos dallamfordulatok átnyúlnak az ütemvonalon, a szünet pedig olykor a vártnál korábban érkezik. Olyan, mintha valaki szabályos léptek fölött, gondolataiba merülve, szabadon beszélne.
Először csak a dallamot dúdoljuk, másodszor csupán a bal kezet kövessük. Harmadszor együtt hallgatva a kettőt, meghallható, mikor esik egybe és mikor válik el a dallami mondat vége a kíséret harmóniaváltásától. Éppen ez az eltolódás ad időbeli életet az egyszerű mintának.
A lassúság nem ugyanaz, mint a megállás
Az 1. darab francia előadási utasítása Lent et douloureux, vagyis „lassan és fájdalmasan”. A lassú tempó nem azt jelenti, hogy minden akkordot súlyosan lenyomva meg kell állítani, hanem úgy is hallható, hogy a hangoknak elegendő időt adunk a megszólalásra, miközben nem veszítjük el a basszus és az akkord váltakozásának nagy lüktetését.
Túl lassan a mondat darabokra törik, túl gyorsan pedig elsuhannak a harmóniaváltások. Előadások összevetésekor a percekben mért sebesség helyett azt figyeljük, folyamatos marad-e a bal kéz járása, miközben a jobb kéznek is jut ideje lélegezni.
Ugyanoda visszatérve is más a harmóniák emléke
Amikor visszatér egy ismerős dallam, de az alatta lévő harmónia nem teljesen azonos a kezdetivel, az érzelmi hőfok is megváltozik. A hallgató egyszerre ismeri fel a dallamot és érzi, hogy átalakult körülötte a közeg. Az ismétlés nem a már hallottak lerövidítésének eszköze, hanem olyan keret, amely jobban hallhatóvá teszi a különbségeket.
Egyszer hallgassuk meg egymás után a darab elejét és a későbbi, hasonló dallamot. Elég csupán egyetlen dolgot összevetni: a basszus fekvését, a harmónia világosságát vagy a dallam vége után maradó időt. Amikor fölfedezzük az apró eltérést, az ismétlés háttérből a mű tárgyává válik.
Miért érdemes közel engedni a csendesen ismétlődő zenét?
Az 1. Gymnopédie nem a nagy hangerőre vagy a gyors virtuozitásra, hanem az ismétlődő ritmusra és a harmóniák apró változásaira irányítja a figyelmet. Az állandó járás összehasonlítási alapot ad, a benne változó basszus és dallam pedig hallhatóvá teszi, hogy az egyszerűség nem azonos a változatlansággal.
A Mahina Vegan Table étkezőterében klasszikus zene szól. Folyóiratunk közérthető történetekben mutatja be a klasszikus művek harmóniáinak és dallamainak változásait.
Négy kérdés és válasz az 1. Gymnopédie ismétléseiről
- A Gymnopédie egyetlen mű?
- Ez Satie három, 1888-ban írt zongoradarabjának közös címe; a leggyakrabban játszott 1. darab a sorozat első része.
- A bal kéz mindvégig ugyanazt az akkordot ismétli?
- A ritmikai keret hasonló, a basszus és az akkordok összetétele azonban folyamatosan változik. A mozdulat azonos, a hangszín elmozdul.
- A „lassan és fájdalmasan” azt jelenti, hogy rendkívül lassan kell játszani?
- Nem csupán a sebességre vonatkozó utasítás. Érdemes karakterjelzésként érteni, amely a lassú lüktetésen belül együtt formálja a harmóniák súlyát és a dallam kifejezését.
- Mibe a legkönnyebb kapaszkodni első hallgatáskor?
- Előbb kövessük a bal kéz két mozdulatát, a mély basszus és a magasabb akkord váltakozását, majd hallgassuk meg, hol érnek véget fölötte a jobb kéz dallami mondatai.
Tekintse meg a Mahina Vegan Table aktuális látogatási tudnivalóit és a helyszín bemutatását.
A Mahina Vegan Table látogatási információi
