Ebben a cikkben
Röviden
Joaquín Rodrigo és Victoria Kamhi 1939-ben Párizsban eladta zongoráját, hogy kifizesse a kórházi költségeket. Rodrigo ugyanabban az évben fejezte be a Concierto de Aranjuezt. A gitár és zenekar számára olvasható kotta elkészítéséhez Braille-jeleket írtak, diktált hangjegyeket jegyeztek le és együtt végezték a javításokat.
Részletesen
Két muzsikus találkozása Párizsban
Rodrigo a spanyolországi Saguntóban született. Gyerekkori diftériája után szinte teljesen elvesztette látását, és Valenciában tanult zenét. Gitárversenyéről ismert, de zongorista is volt. 1927-ben Párizsba ment, és Paul Dukasnál tanult komponálni. A kottaíráshoz és a könyvolvasáshoz mások segítségére szorult. Titkára és másolója, Rafael Ibáñez irodalmat és filozófiát olvasott neki; Rodrigo úgy emlékezett rá, mint aki a szemét helyettesítette.
Victoria gazdag isztambuli családban nőtt fel, amelynek csődje megváltoztatta az életét. Zongoratanára segítségével folytatta tanulmányait, és Párizsban zenetanári képesítést szerzett. 1928-ban találkoztak. Victoria apja ellenezte a látássérült, bizonytalan jövedelmű muzsikussal kötendő házasságot. A családi ellenállás és egy szakítás után 1933-ban Valenciában házasodtak össze. Később is előfordult, hogy pénzhiány miatt külön kellett élniük.
Házasságuk után Victoria felhagyott zongorista pályájával, és férje munkájában vett részt. Spanyolul, franciául és németül tudva dalszövegeket fordított és színpadi művek szövegkönyvét írta. Szövegeit a Pavana real és Juana y los caldereros balettekben, valamint az El hijo fingido lírai vígjátékban használták. A Holt-tengeri tekercsek szövegeit verssé formálta, hogy megzenésíthetők legyenek. Rodrigo Cervantes és Unamuno írásaira készült zenéjének szövegeit németre és franciára is fordította. A házaspár hangjegyekkel és szavakkal együtt dolgozott.
Gitárversenyre szóló kérés az étkezőasztalnál
A Concierto de Aranjuez megbízása egy 1938. szeptemberi San Sebastián-i étkezésen hangzott el. Rodrigo beszámolója szerint Regino Sainz de la Maza gitárművész a Franciaországba visszatérő szerzőtől gitárra és zenekarra készült versenyművet kért. Régi vágyával győzködte; Rodrigo riojai bor után igent mondott. Ekkor még tartott a spanyol polgárháború. Az étkezést bizonytalan korszakának örömteli emlékeként őrizte meg.
A szerző által felidézett komponálási sorrend is érdekes. Körülbelül két hónappal a kérés után a párizsi rue Saint-Jacques kis műhelyében az Adagio dallama egyszerre jutott eszébe. Röviddel utána a zárótétel témája is megjelent. Az első tételt viszont számolással és mérlegeléssel fejezte be. Az előadásban legelőször hallható tételt írta meg utoljára. A mű 1939-ben Párizsban készült el, és Spanyolországba visszatérve a házaspár csomagjában ott volt a Braille-írásos kézirat.
Aranjuez Madridtól délre fekvő, egykori királyi nyári palotájáról és kertjeiről ismert hely. Rodrigo és Victoria nászútjuk idején együtt sétáltak ott. Victoria később az Adagio magyarázatában e sétákra és boldog házasságuk kezdetére emlékezett. Emlékiratában szerelmi dalnak is nevezi a zenét. A közösen bejárt helyről elnevezett művet jóval később a közös életüket megörökítő könyvében újra felidézte.
A zongora eladásának éve
A spanyol polgárháború kitörése tovább nehezítette helyzetüket. Megszűnt Rodrigo párizsi tanulmányait támogató ösztöndíja. A németországi Freiburg látássérülteket segítő intézményében spanyol menekültként éltek, szobájukban spanyolt és zenét tanítottak. Rodrigo ott a Fekete-erdő madárhangjait tanulmányozta, és megírta a Kakukk éneke című darabot is. Biztos letelepedés nélkül is hallgatta környezete hangjait, és dalszövegeket zenésített meg.
Victoria 1939-ben várandósan elvesztette gyermekét, és maga is életveszélyes állapotba került. A házaspár eladta szeretett Pleyel-zongoráját, hogy kifizesse a kezelést. Victoria emlékiratában főbérlőjük, Amalia Carrasco emlékezése is szerepel: felesége kórházi tartózkodásakor Rodrigo éjjel zongorázott és szomorú dallamot alkotott. A Pleyel Victoria szüleinek ajándéka volt. Eladása egyértelműen dokumentálja akkori anyagi nehézségeiket.
A Braille-kézirattól az előadói kottáig
Rodrigo Braille-kottával komponált. Az előadók számára ezt hagyományos kottába kellett átírni. Hivatásos másolónak hangszerenként, hangjegyről hangjegyre diktált. A magasságot, időtartamot, kereszteket és béket is közölte. A másoló mindezt ötvonalas kottába írta, Rodrigo pedig Victoriával végezte a végső javítást. A versenymű sok hangszerszólamának átírásához ugyanazt a zenét Braille-jelekkel, szóbeli diktálással és hagyományos kottában többször ellenőrizték.
Az így készült másolatból Sainz de la Maza kapott egyet a bemutató előkészítésére. A szerző Braille-kottája máig fennmaradt. Mellette Rafael Ibáñez, hivatásos másolók és Victoria által lejegyzett anyagok álltak. A másolóknak hangszerenként magyarázta a szólamokat, Victoriával a végső javítást végezte. Hogy az elképzelt gitár- és zenekari zenét az előadók valóban olvashassák, több ember jegyezte le és ellenőrizte újra a hangjegyeket és jeleket.
Dallam az angolkürttől a gitárig
Az Adagio első dallamát angolkürt játssza. A gitár pengetett akkordokkal kíséri, majd díszítve átveszi ugyanazt a részletet. Az angolkürt és a gitár megosztja a témát, később a gitár egymaga játssza végig. Az ezt követő kadenciában a szólista zenekari kíséret nélkül bont ki hosszú frázist. Ezután a zenekar nagy hangerővel szólaltatja meg a témát. A szólista halk hangjából kiinduló párbeszéd így több hangszer együttesévé bővül.
A dallam hajlításai az andalúz mély énekkel, a cante jondóval is összefüggésben hallgathatók. Az első és az utolsó tétel hat lüktetését két hármas vagy három kettes csoportként is számolják. A húrok végigsöprésével bemutatott gitárritmust a zenekar átveszi. A középső tétel hosszú dallamát és a szélsők táncritmusát együtt hallva kirajzolódik a versenymű szerkezete. Az Adagio rövid dúr befejezéssel és gitártrillával zárul.
Barcelonai bemutató és a Mahina listája
A versenyművet 1940. november 9-én mutatták be a barcelonai Palau de la Música Catalanában. Sainz de la Maza gitározott, César Mendoza Lassalle a Barcelonai Filharmonikusokat vezényelte. Ekkor játszotta együtt szólista és zenekar a Párizsban Braille-jelekkel leírt zenét. Victoria felgyógyult, és a következő évben megszületett lányuk, Cecilia. A zongora eladása után is folytatott komponálás és koncertelőkészítés konkrétan megmutatja a befejezéshez és bemutatóhoz vezető életkörülményeket.
A Mahina ebédlistáján az Adagio a James Galway Plays Rodrigo lemezről hallható. A lemezen Galway fuvolaművész és Jamashita Kazuhito gitáros közreműködik. A Concierto de Aranjuezt Jamashita a Jean-François Paillard Kamarazenekarral vette fel. Galway a gitárra írt Fantasía para un gentilhombre fuvolaátiratát játszotta. Külön gitáron és fuvolán adták tovább Rodrigo zenéjét. A lemez Galway által játszott Concierto pastoralt is tartalmaz.
Az ebéd- és vacsoralistán is szereplő Narciso Yepes fontos előadással járult hozzá a mű elterjedéséhez. 1950-ben a párizsi Théâtre des Champs-Élysées-ben a Spanyol Nemzeti Zenekarral, Ataúlfo Argenta vezényletével játszotta. Tíz év telt el a barcelonai bemutató óta. Rodrigo és Victoria lánya, Cecilia később kiadót és mindkét szülő nevét viselő alapítványt hozott létre. Az alapítvány őrzi a szerző kéziratait. Victoria és Joaquín közösen készített kottáinak továbbadása a család következő nemzedékében folytatódott.
Zene a Mahinában
A Mahina ebéd- és vacsorazenéi között a Concierto de Aranjuez Narciso Yepes által játszott részlete szerepel. A gitárdallam mellett érdemes egymás mellett megőrizni Rodrigo és Victoria nevét, akik a Braille-jeleket hangjegyekké alakították és együtt javították a kottát.
