Corelli La Foliája: az ibériai tánctól a hegedűvariációkig

Portugáliából az Ibériai-félszigetre

A folia Corellinél jóval régebbi tánc. Portugáliából ered, legkorábbi példái a 15. században jelennek meg. A muzsikusok később újra és újra játszották, és új variációkkal bővítették. A Corelli életére eső 17. század végén már az olasz muzsikusok számára is ismert anyag volt. A hegedűszonáta szerzői neve mögött táncosok és zenészek nemzedékei által továbbadott tánctörténet áll.

A folia a késő középkori Ibériai-félszigeten kialakult népszerű tánc. Portugál gyökerei mellett Spanyolországban is elterjedt, és a 17–18. századi ibériai hangszeres zenében fontos szerepet kapott. Savall különböző korok foliáit gyűjtötte egy lemezre. Corelli és Marin Marais mellé Diego Ortiz és névtelen szerzők zenéjét helyezte, így a híres komponisták előtti hagyományt is játszotta.

A lemez összeállításában különböző tánckísérő hangszínek hallhatók. Savall viola da gambán, más muzsikusok vihuelán, gitáron, theorbán, csembalón, orgonán és hárfán játszottak. Ütőhangszeres mellett kasztanyett- és csengőjátékos is részt vett. A vonóval vagy pengetve játszó muzsikusok, billentyűsök és ütősök különböző hangokkal bővítették a folia ismétlődéseit. Savall ibériai zenéjében Corelli hegedűszonátájánál jóval többféle hangszer gyűlt össze.

Huszonhárom variáció és a kísérő feladata

Corelli 1700-ban tizenkét hegedűszonátát adott ki op.5-ként, Sophie Charlotte brandenburgi választófejedelemnének ajánlva. Az utolsó a d-moll La Folia szonáta. A kötet a 18. században több mint negyven további kiadást ért meg. Hegedűtanulók keresték, tanítványa, Geminiani pedig vonósegyüttesre is átírta. A Mahina ebéd- és vacsoralistáján a Purcell Quartet lemezéről az op.5 tizenkettedik darabja hallható. A kvartett 1986 májusában vette fel a lemezt a londoni St. Barnabas-templomban.

A La Folia témája után huszonhárom variáció következik. A hegedű rövid hangok gyors játékát és hosszú hangok összekötését váltogatja. Corelli a gyorsan mozgó változatok közé lassúakat helyezett, hogy a téma ismétlésekor is változzon a tempó és a karakter. A végén a continuo gyors tizenhatodokat kap. A basso continuo basszusdallammal és akkordokkal támasztja meg a szólóhangszert. A kísérőnek adott gyors zárórész miatt a virtuozitás nem összpontosul egyetlen hegedűsre.

Francia zene ugyanabból a táncból

Corelli szonátája után egy évvel, 1701-ben Marin Marais francia szerző is foliát közölt második gambakötetében. A Folies d’Espagne cím spanyol foliát jelent. Marais elmondta, hogy sok gondot fordított a continuo kidolgozására, és a kottametszés is hosszú ideig tartott. Az olasz hegedűszonáta és a francia gambadarab közel azonos időben használta ugyanazt a táncanyagot. Marais műve harminckét variációval kilenccel többet tartalmaz Corelliénél.

Marais kihasználta a gamba több húrjának együttes megszólaltatásával játszható akkordokat. Összekapcsolta a szólódallamot és a basszuskíséretet; egyes változatokban a gitár húrsöprésére emlékeztető alakzatokat használt. A gitáros jelleg a folia ibériai tánczenei eredetével is kapcsolatban hallható. Ugyanazt az anyagot hegedűn gyors alakzatokkal, gambán teltebb akkordokkal dolgozták fel. Marais saját hangszerének húrjaival és harmóniáival díszítette a táncot.

Rómából Londonba költöző tanítvány

Corelli tanítványa, Francesco Geminiani Angliába vitte mestere zenéjét. Rómában tanult nála, huszonhét évesen Londonba költözött, később Dublinban is dolgozott. Első londoni együttesdarabjai saját új művek helyett Corelli szonátáinak átiratai voltak. Corelli akkoriban Angliában is népszerű volt. Geminiani a hegedűszólóra és kíséretre készült darabokat vonósegyüttesben megosztható zenévé alakította.

Az átírásban Geminiani kitöltötte az eredeti szonáta sugallt harmóniáit és ellenpontját. Több dallam együttes mozgásának kiterjesztésével a szóló és a kíséret anyagát további vonósszólamokba osztotta. Az eredetiben egyetlen szólistára bízott zenében több hangszer vett részt. A Boston Baroque Geminiani F-dúr együttesdarabjában Corelli eredeti szonátájának díszítéseit használta. Ezt és a La Foliát ugyanarra a lemezre helyezve mutatta be, hogyan alakította Geminiani Corelli eltérő szonátáit együttesművekké.

Geminiani La Foliájában kevés szólista és nagyobb vonóscsoport felváltva játszik. A kis csoport neve concertino, a nagyobbé ripieno. A szólóhegedű és a kíséret párbeszéde két csoport váltakozásává bővült. Geminiani 1749-es előadói könyvében arra is emlékezett, hogy mestere különösen elégedett volt a La Folia megkomponálásával. A portugál táncból hegedűszonátát író Corelli és az azt több vonósra bízó tanítvány ugyanahhoz a témához eltérő összeállításokat adott.

Vivaldi másik foliája

Vivaldi is variációs művet készített a foliából: egy témát és tizenkilenc változatot használt. Az eredeti dallamot felismerhetően őrizte meg, miközben ritmust, tempót, hangerőt és a hangok kötését vagy elválasztását változtatta. Minden ismétléskor új időtartamot, erősséget és sebességet adott a hangoknak. Több mint százötven szerző írt e régi dallamra. Corelli, Marais és Vivaldi eltérő hangszerekkel és variációszámokkal végzett munkája később is folytatódott.

Vivaldi foliája az 1705-ben Giuseppe Sala velencei kiadónál megjelent op.1-ben szerepel. A kötet tizenkét kamarai triószonátát tartalmaz. Vivaldi a foliával zárta a sorozatot, ugyanúgy, mint Corelli a hegedűszonáta-kötetet. A kamarazene otthoni, magánjellegű zenei összejöveteleken is játszható volt. Az ismert táncanyag nemesek és zenekedvelők közös kamarazenéjének záródarabjává is vált.

Lábbal dobbantó modern vonósok

Michi Wiancko amerikai zeneszerzőnő Geminiani La Foliájának újraszerkesztésében ütőhangszereket és dobbantást is bízott a vonósokra. Col legnót, vagyis a vonó fájával történő húrütést, valamint sul ponticellót, a húrláb közelében vezetett vonót használt, megváltoztatva a hang minőségét. A folia ismételt harmóniái fölött teljes együttes és szólisták váltakoznak, rövid motívumokat egymásnak átadva. Vonóshangok és muzsikusi lépések kerültek ugyanabba a kottába.

Wiancko a 2021-es előadásra tizenegy muzsikusra készült változatot készített el. Járványügyi szabályokhoz igazodva újrarendezte a létszámot és az egyes szólamokat. Az ibériai tánczenészektől Corelli szólistáján és kísérőjén, Geminiani két vonóscsoportján át Wiancko dobbantó játékosaiig változtak a folia hangszerei és az azt megszólaltató testek. A Mahina Purcell Quartet-felvételén e hosszú történetből Corelli hegedűre és continuóra írt variációival találkozunk. A kísérő gyors záróhangjai is az általa megírt feladathoz tartoznak.

Zene a Mahinában

A Mahina zenéi között a Purcell Quartet Corelli La Folia-előadása hallható. A mű ugyanazt a témát többször átalakítja, így étkezés közben akár néhány részletet hallva is élvezhetjük a korábbi dallam változásainak összehasonlítását.