Ebben a cikkben
  1. Találkozás Rameau-val az 1903-as előadáson
  2. Az első opera vitái és Rameau összkiadása
  3. A sarabande szabadon kezelt formája
  4. Zongorakomponálás és operaszerkesztés
  5. Kortársra találni a múltban
  6. Zene a Mahinában

Röviden

Debussy 1903-ban meghallgatta Rameau Castor et Pollux című operáját, és elismerő kritikát írt róla a Gil Blas című lapban. Két évvel később befejezte az Images első zongorakötetét. Az első darab a Reflets dans l’eau, a második a Hommage à Rameau, az utolsó a Mouvement volt. A vízre és a mozgásra utaló két cím közé egy régi francia zeneszerző nevét helyezte. Az 1905 októberében megjelent kötetben három, egyetlen zongorára írt darabot mutatott be. Ezek közül a lassú sarabande jellegével felruházott másodikat Rameau-nak ajánlotta.

Részletesen

Találkozás Rameau-val az 1903-as előadáson

Debussy a párizsi Schola Cantorumban hallotta a Castor et Pollux első két felvonását. A Gil Blas-ban közölt kritikája később a Monsieur Croche kötetbe került. Írásában megnevezte a helyszínt és azt is, hogy az opera mely részét hallotta. Az 1903 eleji előadás és Rameau újraértékelése összefüggésben vizsgálható a későbbi Hommage à Rameau megírásával.

Castor temetésének részletében Debussyt az antik jelmezek és sisakok helyett a síró emberek érdekelték. Az operai szereplőkben olyan fájdalmat ismert fel, amelyet ő és kortárs közönsége is ismert. Pollux monológjáról azt írta, hogy megfeledkezett az idő és a tér különbségéről, és Rameau-t kortársának érezte. Az előadás hatását leíró Debussy a kompozíció koránál többre értékelte azt, ahogyan a szereplők kifejezik érzelmeiket. Debussy számára Rameau a régi Franciaországot képviselő név volt, ugyanakkor olyan szerző, akinek műveit újra elő kell adni és meg kell hallgatni.

Franciaországban ekkoriban mozgalom indult Rameau kottáinak helyreállítására és kiadására. Francis Magnard 1894-ben a Le Figaro hasábjain sürgette ezt a munkát. A Durand kiadó a következő évtől jelentette meg az összkiadást. A régi művek előadásához a zenészeknek olvasható kottákra volt szükségük. Az újságban megfogalmazott javaslat a zeneszerzők és a kiadó közös szerkesztési vállalkozásává vált: kötetekbe rendezték a billentyűs műveket és az operákat. A kiadó és a szerkesztők anyagokat készítettek elő, hogy más előadók is megismerhessék azt a zenét, amellyel Debussy a hangversenyteremben találkozott.

Az első opera vitái és Rameau összkiadása

Rameau első operáját, a Hippolyte et Aricie-t 1733. október 1-jén mutatta be Párizsban. Ötvenéves volt, és főként harmóniaelméleti munkáiról ismerték. Az opera sikert aratott, de zenei vitákat is kiváltott. A francia hagyomány későbbi emblematikus szerzője tehát már első operájával megosztotta a közönséget. A Debussy által tisztelt Rameau pályájához egyaránt hozzátartozott az elméletet rendszerező szerző és a színpadon új zenét bemutató komponista tevékenysége.

Louis Bellot 1742-ben készített francia csembalója.
Louis Bellot 1742-ben készített francia csembalója.

Rameau az újabb előadásokra átdolgozta a Hippolyte et Aricie-t. Fennmaradtak az 1742-es és az 1757-es előadásokra módosított változatok. Azonos című operánál is változhat az előadott zene attól függően, hogy a szerző mely időszakból származó átdolgozását választják. Az Opéra Comique a 2020-as produkciójához az 1757-es változatot használta.

Rameau 1722-ben megjelent harmóniaelméleti könyvének címlapja.
Rameau 1722-ben megjelent harmóniaelméleti könyvének címlapja.

Debussy szerkesztőként is részt vett Durand Rameau-összkiadásában. Az 1895-ben megjelent első kötet billentyűs műveit Saint-Saëns gondozta, az operakötetekben d’Indy, Dukas és Guilmant is dolgozott. A Debussy által szerkesztett Les fêtes de Polymnie 1908-ban jelent meg. Miután 1905-ben egy zongoradarab címével tisztelgett elődje előtt, annak operakottáját is sajtó alá rendezte. A kiadó és a muzsikusok között felosztott összkiadásban egy adott művet olvasott el és rendezett. A kritika és a komponálás után a kottaszerkesztéssel is folytatta Rameau iránti érdeklődését.

Kortársai is felhasználták műveikben a régi francia zenét. Dukas zongoravariációkat írt Rameau témájára, Ravel pedig Couperin nevét foglalta a Le tombeau de Couperin címébe. Debussy környezetében mások is beillesztették elődeik nevét és zenéjét új műveikbe. Dukas egy korábbi szerző témájára komponált variációkat, Debussy önálló zongoradarabbal tisztelgett Rameau előtt. Ugyanannak a korszaknak a zeneszerzői eltérő címeket és formákat választva emlékeztek a régi muzsikusokra. A megidézett szerző személye és az új kompozíció típusa minden műben másképpen kapcsolódott össze.

A sarabande szabadon kezelt formája

Az Images első kötetében a Reflets dans l’eau, a Hommage à Rameau és a Mouvement ebben a sorrendben követi egymást. Debussy 1905-ben fejezte be és adta ki zongorakötetként a három darabot. A vízre és a mozgásra utaló címek közé egy valóságos zeneszerző nevét helyezte. A középső darab címében tiszteletét fejezte ki, elé és mögé pedig más karakterű műveket rendezett. A három darabot együtt írta és javította, majd küldte el Durand-nak. A régi operától megérintett Debussy az új billentyűs kötet egyik darabjaként jelentette meg Rameau előtt tisztelgő zenéjét.

Debussy lassú, súlyos játékot írt elő a kottában. Hozzátette, hogy sarabande-stílusban kell játszani, annak szigorú követése nélkül. A sarabande a régi szvitekben használt tánc neve. A szerző előbb a tempót és a karaktert adta meg, majd azt is elmagyarázta, mennyire kell követni a tánc stílusát. A Rameau előtt tisztelgő cím és a sarabande szó régi zenére utal, a zongorista azonban Debussy hangjegyeit és utasításait követi. A kottában egymás mellett szerepel a régi tánc neve és a szerző igénye annak szabad kezelésére.

A kötet elküldése után Debussy megkérdezte Jacques Durand kiadót, hogy eljátszotta-e már a három darabot. Ezután arról írt, hogy reményei szerint művei Schumann és Chopin kompozíciói mellett helyet kapnak a zongorairodalomban. Az elődje nevét a címbe foglaló szerző egyúttal saját darabjainak kiadását és fogadtatását várta. Levelében Rameau tiszteletének hosszas indoklása helyett arról beszélt, mennyire illik össze a frissen befejezett három darab, és milyen értékelésre számít.

A kotta elküldése előtt még módosított a műveken. Debussy 1905 augusztusában azt írta Durand-nak, hogy a következő héten elküldi a három darabot, de a Reflets dans l’eau-val elégedetlenül megváltoztatta a tervét. Elmagyarázta, hogy új harmóniai felfedezéseit tükröző másik darabot ír, és a hónap végén elküldte a kötetet. A Rameau-nak ajánlott mű mellé kerülő első darabot tehát az utolsó pillanatig vizsgálta. A Mahina ebéd- és vacsoralistáján Michelangeli Hommage à Rameau-felvétele szerepel. A listán hallható kompozíció annak a munkának a része, amely során Debussy együtt javította a három művet és előkészítette a kiadásukat.

Zongorakomponálás és operaszerkesztés

A darab tisztelgés Rameau előtt, mégsem tekinthető olyan új kompozíciónak, amely egyszerűen átveszi az ő zenei stílusát. Debussy elődje nevét a címbe foglalva saját zongorazenét írt. Rameau operájának megrendítő élményét a régi táncra utaló előadási utasítás és az elkészült zongoradarab követte. Debussy nagyra értékelte elődje zenéjét, új művében azonban a saját akkordjait és zongorai kifejezésmódját használta.

Claude Debussy a Nadar műtermében készült fényképen.
Claude Debussy a Nadar műtermében készült fényképen.
Rameau 1706-ban kiadott első csembalókötetének címlapja.
Rameau 1706-ban kiadott első csembalókötetének címlapja.

Debussy 1905-ben kiadta saját zongoradarabját, 1908-ban pedig megjelent az általa szerkesztett Rameau-opera, a Les fêtes de Polymnie. Az összkiadásban részt vevő Saint-Saënshoz, d’Indyhez, Dukashoz és Guilmant-hoz hasonlóan régi kottákat olvasott és rendezett. Folytatta a zongorakomponálást és elődje operájának kiadását is. A Rameau iránti csodálatát megfogalmazó kritika után saját komponálására és a kottaszerkesztésre fordított időt. Az előadáson támadt, írásban kifejtett érdeklődését különböző típusú kiadványokban vitte tovább.

Kortársra találni a múltban

Debussy 1915-ben szonátát írt fuvolára, brácsára és hárfára. Ebben is folytatta érdeklődését a régi francia zene iránt. Tíz év telt el a Hommage à Rameau megjelenése óta. A szólózongorát háromhangszeres kamarazenére cserélte, de továbbra is korábbi korszakok zenéjéhez fordult. A Rameau nevével tisztelgő zongoradarab és az operaszerkesztés után új kamarazenét komponált.

Az 1903-ban hallott operában egy szereplő szerette elvesztését siratta. Debussy kritikájában azt írta, hogy ezt a fájdalmat saját korának emberei is értik. Az 1905-ben a kiadónak elküldött zongoradarabban Rameau neve és a sarabande-stílusra vonatkozó utasítás szerepelt. Durand-nak azt a reményét is kifejezte, hogy a három darab Schumann és Chopin mellé kerülhet. Írásban hagyta ránk régi zene iránti csodálatának okait, új zenéjének elkészülte után pedig várta az előadásokat és a kiadást. A tisztelt előd neve az új zongorakötet második darabjában maradt fenn.

Zene a Mahinában

A Mahina zenéi között Michelangeli Hommage à Rameau-előadása is hallható. Amikor megszólal, érdemes megosztani azt a történetet, hogy Debussy egy jóval korábban élt muzsikus iránti tiszteletét zongoradarabban fejezte ki.