Ebben a cikkben
  1. Másodikként írt, elsőként számozott versenymű
  2. Levélben megvallott érzelmek és színpadra lépő énekesnő
  3. A Románc karaktere a barátnak írt levélben
  4. Az opera énekbeszéde a zongorán
  5. Áriák a zongoraverseny tételei között
  6. A válogatás részlete és a varsói hangverseny
  7. Zene a Mahinában

Röviden

Chopin 1830. október 11-én a varsói Nemzeti Színházban játszotta e-moll zongoraversenyét. Az első tétel után Anna Wołkow énekesnő adott elő egy áriát, majd Chopin a Románccal és a zárótétellel folytatta. Aznap Konstancja Gładkowska is énekelt, aki iránt Chopin érzelmeket táplált. A zongoraszóló és az operaáriák felváltva követték egymást ugyanazon a színpadon. Másnap Chopin részletesen írt barátjának a két énekesnő dalairól és ruhájáról, három héttel később pedig elhagyta Varsót.

Részletesen

Másodikként írt, elsőként számozott versenymű

Chopin 1830 tavaszán Varsóban előbb az f-moll versenyművet játszotta, amelyet ma második zongoraversenyként ismerünk. Az ősszel bemutatott e-moll versenymű később készült el, de előbb jelent meg, ezért lett az első. A számozás és a komponálás fordított sorrendjét mutató két darabot rövid időközzel, még szülőföldje elhagyása előtt írta. Az első versenymű tavaszi bemutatása után őszre egy másikat készített elő. A fiatal zongorista saját műveit egymás után játszotta a varsói közönségnek, miközben külföldi tevékenységére készült.

Az általa hallott híres előadók is saját műveiket játszó muzsikusok voltak. Chopin 1828-ban Hummel zongorajátékát, 1829-ben Paganini hegedűjátékát hallotta. Hummel és Ries versenyművei a kor virtuóz szólistazenéjének példái voltak. Chopin is a saját kezével eljátszandó szólót komponált. A gyors hangmozgások és a dallamot díszítő elemek ennek a szólamnak a részei. A zenekarral előadandó művek megírásakor egyszerre foglalkozott a zongoratechnikával és az éneklő dallammal.

Az e-moll versenymű először 1833-ban jelent meg. Chopin később növendékeinek is tanította. Wilhelm von Lenz az 1842-es órákra és előadásokra emlékezett vissza. Leírta, hogy miután Chopin megtanította az első tételt a tizenkét éves Carl Filtschnek, vállalta a zenekari kíséretet. Filtsch a szólót játszotta, Chopin pedig egy másik zongorán emlékezetből adta elő a zenekari anyagot. Fiatalon zenekarral bemutatott versenyművét ezúttal a növendékét segítve kísérte. Lenz különösen az első közös megszólalást találta emlékezetesnek.

Levélben megvallott érzelmek és színpadra lépő énekesnő

Konstancja a varsói konzervatóriumban Carlo Solivánál tanult énekelni. Chopin már az 1830-as operai bemutatkozása előtt érzelmeket táplált iránta. Tytus Woyciechowskinak írt 1829-es levelében bevallotta, hogy fél éve gondol egy nőre, akit nem tud megszólítani, és rá gondolva írta a versenymű lassú tételét és egy keringőt. Akkor az f-moll versenyművön dolgozott. Az e-moll mű 1830-as őszi előadása előtt tehát már egy másik versenymű komponálása közben megosztotta érzéseit a barátjával.

Ferdinando Paër zeneszerző portréja Edme Quenedey 1809-es alkotásán.
Ferdinando Paër zeneszerző portréja Edme Quenedey 1809-es alkotásán.

Chopin 1830 júliusában a Nemzeti Színházban látta Konstancját Paër Agnese című operájának főszerepében. Az éneket tanuló fiatal nő valódi szerepben állt a közönség elé. Chopin barátjának beszámolt az énekléséről és a színészi játékáról. A színházban hallott hang közel állt ahhoz az érdeklődéséhez, amellyel zongoraműveiben az éneklő kifejezést kereste. Konstancja néhány hónappal később Chopin versenyművének koncertjén is szerepelt. A Nemzeti Színház őszi közönsége egy este látta a zongoristát saját új művében és a fiatal énekesnőt operaáriák előadójaként.

Chopin hazája elhagyása után még körülbelül egy évig levelezett Konstancjával. 1831-ben azt írta, hogy bár úgy érzi, nem szerelmes belé, az alakját nem tudja kiverni a fejéből. A fél évig megszólalni sem merő fiatalember külföldön újra megfogalmazta érzéseit. Konstancja 1832-ben Józef Grabowski felesége lett. A Varsóban együtt fellépő két muzsikus később másutt folytatta saját életét. Chopin barátjának írt leveleiben a nőre gondoló vallomások és a változó érzések megfogalmazásai egyaránt fennmaradtak.

A Románc karaktere a barátnak írt levélben

Chopin 1830. május 15-én magyarázta el Tytusnak az új versenymű lassú tételét. Nyugodt, mélabús románc jellegére törekedett. Példaként említette egy kellemes emlékeket felidéző hely gyengéd szemlélését és egy szép tavaszi napra való emlékezést holdfényben. Az E-dúr hangnem mellett a zene karakterét is közölte barátjával. A szerző saját leírásában egy hely emléke és különböző érzelmek együtt szerepelnek.

Tytus Woyciechowski, Chopin barátja, akinek levélben beszámolt versenyművéről és érzéseiről.
Tytus Woyciechowski, Chopin barátja, akinek levélben beszámolt versenyművéről és érzéseiről.

Ugyanebben a levélben Chopin azt is elmagyarázta, miért használ a vonósokon hangfogót. A húrokra helyezett, fésűhöz hasonló eszköz szerinte új, ezüstös színt ad a hangnak. A hangfogó mérsékli a rezonanciát és megváltoztatja a hangszínt. A kívánt benyomás leírása után tehát arra is kitért, hogyan fejezheti ki azt a zenekar. A zongoradallammal foglalkozó lassú tételben a vonósok hangzását is pontosan meghatározta.

Az első tétel e-moll hangnemével szemben a Románc E-dúr. A barátjának leírt érzelmek azonban nyugalmat és mélabút egyaránt tartalmaznak. Ugyanebben az E-dúr tételben Chopin emlékezetes helyről, tavaszi napról és holdfényről beszélt. A Románc cím is ehhez a lírai karakterhez kapcsolódik.

Az opera énekbeszéde a zongorán

A bel canto a szép éneklést célzó olasz vokális gyakorlat neve. Chopin a Románcban zongorán dolgozza fel ezt az énekes kifejezést. A hosszú dallamívek közé kis hangjegyeket és trillákat illeszt, finoman változtatva a megszólalást. A trilla két közeli hang gyors váltogatása. A zongorista a billentyűk leütésének sorrendjével és a hangok összekapcsolásával játssza ezt a díszítést. Chopin az operaénekesek hangján folytatódó dallamokat hallgatva saját hangszerén is alkalmazta a dallamvezetést és a díszítést. A gyors virtuozitást bemutató versenymű közepére ilyen lassú éneket írt.

Rossini portréja Henri Grévedon alkotásán, Hortense Haudebourt-Lescot festménye nyomán.
Rossini portréja Henri Grévedon alkotásán, Hortense Haudebourt-Lescot festménye nyomán.

Amikor Chopin 1829-ben Bécsben előadta variációit, a közönség lelkesen fogadta, de olyan vélemény is elhangzott, hogy túl halkan játszik. Barátjának azt írta, ezt többre tartja annál, mintha túl erős játék miatt bírálnák. Aznap operai és lengyel dallamokra is improvizált. A közönség reakcióját váró előadóként is egyértelműen megfogalmazta kedvelt hangzását a levélben. Az opera dallamainak improvizációs használata saját színpadi tevékenysége volt. Már a varsói versenyműbemutatók előtt külföldi közönség előtt próbálta ki előadói megoldásait.

A Románc témája először egyszerű dallamként jelenik meg, majd díszítésekkel tér vissza. Középen egy indulatos cisz-moll téma szólal meg, amely után ismét folytatódik a dallam. Chopin nyugodt karakterű tételt írt, de a téma visszatérésekor díszítéseket adott hozzá, a középrészben pedig megváltoztatta a hangnemet és a kifejezést.

Áriák a zongoraverseny tételei között

Az 1830-as őszi bemutatón az első tétel után Anna Wołkow Soliva egyik áriáját énekelte. Ezután Chopin játszotta a másik két tételt. Konstancja Rossini A tó asszonya című operájából adott elő egy cavatinát. Másnap Chopin azt írta Tytusnak, hogy fehér ruhát viselt, és rózsákat tűzött a hajába. Ugyanabban a levélben részletesen beszámolt a versenymű előadásáról, az énekesek dalairól és színpadi öltözékéről.

Chopin a koncert után, november 2-án hagyta el Varsót. A hónap végén felkelés kezdődött az orosz uralom ellen, és végül soha nem térhetett vissza szülővárosába. Az őszi Nemzeti Színház-beli hangverseny ezért utolsó varsói nyilvános fellépése maradt. A koncert előkészítésekor még hezitált, és nem tudta kitűzni külföldre indulása napját.

A Chopin Varsóból való távozása után kitört 1830. novemberi felkelést ábrázoló metszet.
A Chopin Varsóból való távozása után kitört 1830. novemberi felkelést ábrázoló metszet.

A válogatás részlete és a varsói hangverseny

A Mahina ebéd- és vacsoralistáján a Románc bevezető része szerepel Martha Argerich előadásában. Eredetileg az e-moll zongoraverseny második tétele. Chopin az első tétel e-moll hangneméről e tétel E-dúrjára váltott, majd a záró rondót játszotta. A varsói bemutatón az első és a lassú tétel között még egy énekesnő áriája is elhangzott. A ma válogatáslemezen hallható rövid dallamot Chopin hosszú, szólistára és zenekarra írt versenyműbe foglalta. A lassú dallamot erőteljes első tétel előzi meg, utána pedig a rondó tánczenéje következik.

A Bécsben saját variációit játszó zongorista a következő évben Varsóban két versenyművet mutatott be. A Románc komponálása idején barátjának a zene karakteréről és a vonósok hangfogójáról írt, az őszi koncert után pedig kollégája ruhájáról és énekelt darabjáról számolt be. Chopin leveleiben komponálás, előadás és koncertelőkészítés együtt szerepel. Konstancjáról szóló írásai is ennek az életnek a részei. Az e-moll versenymű lassú tétele a fiatalember hazájában előkészített nagy művéhez tartozott, és a Nemzeti Színházban ugyanazon esti műsorban hangzott el, mint az énekesek áriái.

Zene a Mahinában

A Mahina ebédhez és vacsorához szóló zenéi között Martha Argerich Románc-előadásának kezdete hallható. Az étkezésnél megszólaló zongoradallamot úgy is megőrizhetjük emlékezetünkben, mint azt a zenét, amelyet a fiatal Chopin szülővárosa énekeseivel egy hangversenyen játszott.