Ebben a cikkben
- A külső hossznál fontosabb, mely hangokat éri el a hangszer
- Miért volt szükség rekonstrukcióra?
- Sabine Meyer választása: a basszetklarinét
- A mély hangok megtalálásának legegyszerűbb módja
- A 2. tételben a hangterjedelem előtt a légzés hallatszik
- Amikor ugyanaz a mű más hangszerrel nyílik meg újra
- Első találkozás a basszetklarinéttal
Röviden
Sabine Meyer Mozart K.622-es klarinétversenyét olyan basszetklarinéton rögzítette, amelynek mély hangterjedelme nagyobb a szokásos A-klarinéténál. A mű rekonstruált basszetklarinét-változatban és hagyományos klarinétváltozatban egyaránt megszólal; a rekonstrukcióban a dallam mélyebbre folytatódhat. Nem a hangszínek rangsoráról van szó, hanem arról, milyen tág tartományban ívelhet egyetlen vonal felülről lefelé.
Három szempont a mély hangok meghallásához
- A K.622 rekonstruált basszetklarinét-változata és hagyományos klarinétváltozata egyaránt kutatott és előadott kiadás.
- A basszetklarinét kiterjesztett mély regisztere lehetővé teszi, hogy a dallam végét ne kelljen felfelé áthelyezni, hanem lefelé folytatódhasson.
- Sabine Meyer felvételén érdemes meghallgatni a magas és mély hangok közötti gyors váltások színét és légzését.
Részletesen
A külső hossznál fontosabb, mely hangokat éri el a hangszer
A basszetklarinét csöve hosszabb a szokásos klarinéténál, billentyűzete pedig további mély hangok megszólaltatására alkalmas. Nem azonos a hasonló nevű basszetkürttel. A K.622 hallgatásához nem a hangszerosztályozást kell bemagolni; elég tudni, hogy a dallam a vártnál mélyebbre ereszkedhet.
A mély hangok nem csupán „sötétebb” hatást keltenek. Ha egy magasan induló mondat irányváltás nélkül egészen a mély regiszterig folytatódik, magának a dallamnak a nyelvtana változik meg. Olyan szélesség nyílik, mintha ugyanaz az ember magas és mély hangon is elmondaná ugyanazt a mondatot.
Miért volt szükség rekonstrukcióra?
Mivel Mozart teljes autográf partitúrája nem maradt fenn, a basszetklarinét-változatot korai nyomtatott források, a fennmaradt K.621b-vázlat, a hangszer felépítése és a dallami párhuzamok alapján rekonstruálták. A basszetklarinétos és a hagyományos változat külön kottaként egyaránt hozzáférhető.
Ezért pontosabb nem azt állítani, hogy „tökéletesen visszakaptuk az eredetit”, hanem úgy tekinteni rá, mint a fennmaradt bizonyítékok alapján a mély regisztert legmeggyőzőbben helyreállító változatra. A hagyományos kiadásnak hosszú előadástörténete van, a két változat pedig eltérő értelmezést kínál.
Sabine Meyer választása: a basszetklarinét
Sabine Meyer a nagyobb mély hangterjedelmű basszetklarinéton játszotta a versenyművet. A Staatskapelle Dresden kísérte Hans Vonk vezényletével.
Meyer előadásán ne próbálja minden mély hangnál külön megjelölni annak megjelenését. Előbb hallgassa meg, milyen simán vándorol a dallam a magas és mély regiszter között. Ezután ugyanazt a szakaszt a hagyományos klarinétváltozattal összevetve megítélhető, miként változtatja meg a basszetklarinét tágabb tartománya a dallam irányát.
A mély hangok megtalálásának legegyszerűbb módja
Az 1. tételben keressen olyan mondatot, amelyben a gyorsan mozgó szólista hirtelen lefelé telepszik. A hagyományos kiadásban a hangszer terjedelme miatt felfelé áthelyezett fordulat a rekonstrukcióban megtartja lefelé tartó irányát. A különbség akkor a legvilágosabb, ha ugyanazon részlet két változatát röviden egymás után hallgatja meg.
A 3. tétel rondójában a világos téma visszatérései között a szólista nagy ívben járja be a magas és mély regisztert. A mély hangok súlyos hangsúlyozása helyett azt hallgassa, összekapcsolódik-e a felső és alsó tartomány ugyanabban a lélegzetben: így jobban érzékelhető a hangszer tág hatóköre.
A 2. tételben a hangterjedelem előtt a légzés hallatszik
A K.622 2. tétele Adagio, amely a rekonstruált és a hagyományos változatban egyaránt szerepel. A lassú tételben a meglepően mély hangok helyett a hosszú dallam és a mondatvégek pihenője kerül előtérbe.
A klarinét elmond egy mondatot, a zenekar röviden válaszol. A lélegzetvételek helyét követve hallhatóvá válik, hogy a hangszer hangja nem hirtelen születik és tűnik el, hanem a levegő áramlása köti össze. A basszetklarinét mély hangjai is ebben a hosszú légzésben szólnak a legtermészetesebben.
Amikor ugyanaz a mű más hangszerrel nyílik meg újra
A kiadások és hangszerek története nem akadály, amely megnehezíti a klasszikus zenét, hanem ok arra, hogy újra meghallgassunk egy ismerős művet. Lehet szeretni a hagyományos klarinétváltozatot, és lehet kényelmesebbnek érezni a basszetklarinét mély dallamát. A lényeg az öröm, amikor a „más” valódi hangzásként igazolódik.
A Mahina Vegan Table klasszikus zenei írásai sem kész válaszokat adnak, inkább kérdéseket hagynak a következő hallgatásra. Ahogy egyetlen mély hang megváltoztathatja a teljes dallam súlyát és irányát, úgy keressük együtt az ismerős művek új különbségeit.
Első találkozás a basszetklarinéttal
- A basszetklarinét és a basszetkürt ugyanaz a hangszer?
- Nem. Mindkettő kapcsolódik a mélyebb regiszterhez, de felépítésük, hangolásuk és használatuk eltér.
- Fennmaradt Mozart saját kezű partitúrája a versenyműről?
- A K.622 teljes autográf partitúrája nem maradt fenn. A mai rekonstrukció korai források és kapcsolódó vázlatok alapján készült.
- Hibás a hagyományos klarinétváltozat?
- Nem. A hagyományos változatot régóta játsszák, ma pedig a rekonstruált kiadással párhuzamosan szólal meg.
- Hogyan hallható a legkönnyebben a különbség?
- Hallgassa meg egymás után ugyanazon tétel ugyanazon szakaszát hagyományos klarinéton és basszetklarinéton, majd hasonlítsa össze, hogy a dallam végét felfelé helyezik-e át, vagy tovább ereszkedik.
Megtekintheti a Mahina Vegan Table aktuális terét és látogatási információit.
A Mahina Vegan Table látogatási információi
