Ebben a cikkben
Röviden
Grieg Reggeli hangulata az Ibsen Peer Gynt című drámájához komponált kísérőzenéből származik. A szerző 1874-ben kapta a megbízást, majd az előadáshoz igazítva írta és javította a zenét. Később egyes darabokat kiemelve zenekari szvitekbe rendezte őket. A fényes reggelt megjelenítő zene eredeti helyszíne Afrika. A drámában előtte és utána Peer elhagyja Norvégiát, országokat jár be, és különböző személyeknek adja ki magát.
Részletesen
Mozart kottái és a norvég népdalok
Grieg gyerekként édesanyja játékát és tanítását figyelve hallotta Mozart zenéjét. Későbbi visszaemlékezése Mozarttal való találkozását az anyjától tanuló gyerek éveire vezeti vissza. A lipcsei konzervatórium vonósnégyes-feladatához is Mozart és Beethoven kvartettjeit tanulmányozta. Végzés után egy bergeni hangversenyen csellista bátyjával, Johnnal és Ole Bull hegedűssel játszott Mozart-zongoratriót. Már a norvég alapanyagú művek előtt más országok szerzőinek kottáit tanulta és adta elő.

Grieg a Humoreszkek op.6-ot Rikard Nordraaknak, a Huszonöt norvég népdalt és táncot op.17-et Ole Bullnak ajánlotta. A kötetek ajánlásai és darabcímei is mutatják kollégái és a népdalok iránti érdeklődését. Az op.17 lakodalmi dallamokat, halling táncot és tehénhívó éneket is tartalmaz. A falvak különböző célokra használt zenéit zongoradarabokba gyűjtötte. A címekben megmaradt az éneklés célja és a tánc típusa, az ajánlásokban a vele zenét megosztó kollégák neve.

Olea Crøger norvég emberektől hallott és jegyzett le népdalokat. Landstad és Lindeman megjelentette gyűjtésének dallamait, és e dalok Grieg műveire is hatottak. Az emberek énekét a gyűjtő kottába írta, a kiadók kinyomtatták és más muzsikusoknak továbbították. Nem igazolt azonban, hogy Grieg tudott-e a hozzá eljutott dalok gyűjtőjének, Crøgernek a szerepéről. A zongoradarabokban felhasznált dallamok előtt ott álltak a falusi énekesek és a dallamaikat feljegyző gyűjtő munkái.
Ibsen megbízása és az előadások átdolgozásai
Ibsen 1874 januárjában kérte fel Grieget a Peer Gynt színpadi zenéjére. A drámához illő komponálás mellett a fellépő zenekar és énekesek lehetőségeit is figyelembe kellett vennie. A munka egyik nehézsége az volt, hogy a zenét a tényleges előadók körülményeihez igazítsa. Az önálló zenekari műtől eltérően a színészek beszédéhez és mozgásához használt, valamint az énekesek által előadott zenét a dráma menetéhez kellett elkészíteni. A kísérőzene először 1876-ban került színpadra. A megbízástól a bemutatóig több év telt el.

Grieg később is módosította a zenét új előadásokhoz. Az 1886-os koppenhágai változat fontos alap lett a későbbi összkiadás szerkesztésében. Kottája a Dán Királyi Könyvtárban maradt fenn. Rune Andersen és Finn Benestad zenetudós 1983-tól vizsgálta a kísérőzene forrásait. Az előadások kottáit összehasonlítva tanulmányozták Grieg változtatásait és kiegészítéseit. Az egyszeri bemutatókottával lezárt művekkel szemben a Peer Gynt későbbi előadásokhoz készített módosításokat is őriz.
Peer nagyotmondásai és a hagyma héjai
Ibsen főhőse, Peer egy lakodalomból elviszi Ingrid menyasszonyt, majd elhagyja. A befogadó Solveig mellett sem marad, újra útnak indul. Trollokkal találkozik, távoli országokat jár be, és mindig számára előnyös szerepet választ. Nagyszerű embernek képzeli magát, de a mellette élőknek tett ígéreteit nem tartja meg. Minél tovább tartanak kalandjai, annál nehezebben magyarázza el, miért indult el és mit tett. Ibsen ugyanabban a drámában ábrázolja Peer hencegését, tetteit és az általa hátrahagyott embereket.
Az idős Peer rétegenként hámoz egy hagymát, és sorra felidézi szerepeit. A császárként elképzelt énjét és más alakjait az egyes rétegekhez rendeli, de a végére sem talál magot. Sok szerepet sorol fel, amelyet állítása szerint megélt; ezek eltávolítása után azonban nem marad elmagyarázható önmaga. Ibsen a nagy kalandokról beszélő szereplő kezében hámozott hagymával fogalmazza meg ezt a kérdést. Miközben Peer sorra elveti saját neveit, újabb héj marad.
A befejezés közelében a gomböntő azt mondja, felolvasztja Peert, és más anyagokkal keveri össze. Ahogyan a hibás fülű gombot újraolvasztják, Peert is azért vonja felelősségre, mert nem teljesítette a saját feladatát. Peernek indokot kell találnia arra, hogy önmagában megmaradjon. A hagymánál azt kérdezte, van-e a különböző szerepek mögött saját magja; a gomböntő előtt megélt életét kell elmagyaráznia. A dráma hagymával és gombbal vizsgálja felül a hős büszkén emlegetett kalandjait.
Egy afrikai reggel zenéje
A Reggeli hangulat a negyedik felvonás afrikai helyszínén használt zene. Grieg az első erős megszólalást ahhoz kötötte, ahogyan a nap előbukkan a felhők közül. A szerző magyarázata és a dráma helyszíne együtt maradt fenn. Bár norvég szerző írta, Ibsen darabjában afrikai reggelhez szólt. Az önálló zenekari címben csupán a reggel marad, a kísérőzenében azonban Peer tartózkodási helyéhez és a negyedik felvonás menetéhez kapcsolódik.
A Reggeli hangulat után a Tolvaj és orgazda, az Arab tánc és az Anitra tánca következik. A reggelt jelző darab végén Peer útja folytatódik. Más alakok lépnek be, és Peer velük találkozva a számára kedvező tetteket választja. Grieg e menethez rendezte a különböző zenéket. A későbbi szvitben megváltoztatta a sorrendet, a színpadi zenében azonban a reggel után egymás után más szereplők és táncok zenéi következnek. A csendes reggel és Peer következő tetteinek darabjai ugyanazon dráma előadását szolgálták.
Szatíra és ismétlés a hegyi király csarnokában
Grieg meglepően csípősen értékelte A hegyi király csarnokában című darabot. Franz Beyer barátjának írt levelében kellemetlennek nevezte a túlzottan norvég és önmagával megelégedő magatartást, és remélte, hogy hallható lesz a zenei szatíra. A levélben egyszerre beszélt népies zenéjéről és az általa megformálni kívánt gúnyról. A népi alapanyagot használó szerző nem a saját országa zenéjét feltétel nélkül dicsérő kompozícióként jellemezte művét. Maga mondta el, hogy a trollok csoportjának zenéjébe túlzást és szatírát akart vinni.

A ritmus a norvég halling tánccal is összefüggésben hallható. A halling lakodalmakon és ünnepeken fiatal férfiak által járt gyors szólótánc, akrobatikus mozdulatokkal. A témát csellók, nagybőgők és fagottok indítják mély regiszterben. Új hangszerek belépésével a hangerő nő és a tempó gyorsul. A rövid téma minden ismétlésénél változik a részt vevő hangszerek száma és a hangerő. Ugyanannak a dallamnak az ismétlésével Grieg azt a drámai helyzetet jelenítette meg, amelyben a trollok körülveszik Peert.
A történettől eltérő szvitsorrend
Grieg a kísérőzene egyes darabjaiból két zenekari szvitet állított össze. A drámai történet követése helyett zenekari előadásban zeneileg kielégítő sorrendet választott. Az első szvit a Reggeli hangulat, az Åse halála, az Anitra tánca és A hegyi király csarnokában sorrendből áll. Eredetileg a dráma eltérő helyszínein és időpontjaiban használt zenéket fogott egy szvitbe. A színpadra készített darabokat önálló koncertelőadásra újrarendezve az események sorrendjét is módosította.
A Mahina ebéd- és vacsoralistáján a Reggeli hangulat Neville Marriner nevével szerepel: az első szvit nyitódarabjának kiemelése. Ugyanennek a szvitnek a zárása A hegyi király csarnokában, amely mély témáját több hangszerrel ismétli. A nyitódarab a reggelt, a záródarab a trollok csoportját kísérte. Közéjük Grieg az Åse halálát és az Anitra táncát helyezte. Ibsen drámájának zenéjéből négy eltérő karakterű darabot választott, és zenekari előadásra alkalmas sorrendbe rendezte őket.
Zene a Mahinában
A Mahina ebéd- és vacsorazenéi között Neville Marriner vezényletével hallható a Reggeli hangulat. Ha felhangzik az ismerős nyitódallam, az asztali beszélgetésben felidézhetjük Peer Gynt kalandjait, amelyek mellett eredetileg szólt.





