Ebben a cikkben
  1. Álarcos emberek és a boldogságban kételkedő ének
  2. Watteau festményei és Verlaine ünnepei
  3. Az 1890-es kézirat és az 1905-ös kiadás
  4. Ugyanaz a vers dalban és zongoradarabban
  5. A négy darab sorrendje és a Mahina listája
  6. Caplet zenekari Clair de lune-átirata
  7. Zene a Mahinában

Röviden

Verlaine Clair de lune című versében álarcos emberek lantot játszanak és táncolnak. Szerelemről és boldogságról énekelnek, de mintha nem hinnének a saját szavaiknak. Debussy 1882-ben megzenésítette a verset, majd később egy másik dalt is írt rá. Zongoraszvitjét 1890-ben kezdte el, és 1905-ben adta ki. A harmadik darab eredeti címe Érzelmes séta volt, de kiadás előtt Clair de lune-re változtatta. Debussy külön művet hagyott ránk Verlaine szavait éneklő előadóra és szöveg nélkül játszó zongorára.

Részletesen

Álarcos emberek és a boldogságban kételkedő ének

Verlaine 1869-ben adta ki Fêtes galantes című verseskötetét. A benne szereplő Clair de lune azzal kezdődik, hogy a megszólított lelkét különleges tájhoz hasonlítja. Álarcos emberek járnak ott, lantot játszanak és táncolnak. A lant régi pengetős hangszer. A költő a kert pontos helyének megadása helyett az ott éneklő és mozgó alakokkal jellemzi valakinek a belső világát. Zenélő és táncoló emberek együtt szerepelnek, és a vers kezdettől megmondja, hogy álarcot viselnek.

Verlaine 1869-es Fêtes galantes kötetének első kiadású címlapja.
Verlaine 1869-es Fêtes galantes kötetének első kiadású címlapja.

Mollban énekelnek a szerelem győzelméről és a szerencsés életről. Verlaine különbözőként írja le az ének tartalmát és az éneklők érzését. A boldogságot megéneklők mintha nem hinnének a boldogságban, és díszes jelmezük alatt szomorúak. Énekük a csendes, szomorú és szép holdfénnyel vegyül. A végén a márványok között feltörő szökőkút mintha elragadtatásában zokogna. Verlaine ugyanabba a versbe foglalta a szerelmet, álarcot, zenét és vizet, és együtt mutatta meg az ének boldogságát meg az éneklők szomorúságát.

Debussy többféleképpen dolgozta fel a verset. Kétszer is írt dalt ugyanarra a szövegre; a zongorára írt Clair de lune zeneileg önálló mű. Létezik olyan kompozíció, amelyben az énekes Verlaine szavait énekli, és olyan zongoradarab is, amely ugyanazt a címet viseli. A versben álarcokkal, tánccal és szerelmet éneklő alakokkal találkozunk. Debussy egy vers nyomán különböző előadói apparátusokra hagyott ránk műveket.

Watteau festményei és Verlaine ünnepei

A Fêtes galantes, vagyis Gáláns ünnepségek cím az Antoine Watteau 18. századi festményeire használt megnevezés is. Watteau képein jól öltözött alakok parkhoz hasonló környezetben szerelmi játékokat játszanak. A francia Királyi Akadémia 1717-ben Watteau Zarándoklás Küthéra szigetére című képének elfogadásakor adott nevet ennek a témának. A festő öltözékeket és társas érintkezést ábrázolt, a későbbi költő pedig ugyanazt a kifejezést használta kötete címében. A képek osztályozására szolgáló szó irodalmi mű címébe is bekerült.

Watteau Zarándoklás Küthéra szigetére című, 1717-es festménye.
Watteau Zarándoklás Küthéra szigetére című, 1717-es festménye.

Watteau képein az ünnep öröme és a mélabú együtt jelenik meg. A szépen öltözött emberek társaságában a vidám összejövetelben is érezhető magányt fejezte ki. Verlaine hasonlóan a táncoló és éneklő emberek szomorúságáról írt. A festmény és a vers alakjai nem azonos emberek, de mindkettő leírásában vidám társaság és borongós érzés együtt szerepel. Watteau testtartásokból és háttérből építette fel a képet, Verlaine mondatokban mutatta meg a szerelmet éneklő, de a boldogságban kételkedő alakokat.

A bergamasque az olaszországi Bergamóhoz kapcsolódó táncot jelöl. Verlaine a Clair de lune első versszakában egymás mellett használta az álarcot jelentő francia masques és a bergamasques szót. A hasonló hangzású kifejezések ugyanabban a sorban szerepelnek. Debussy zongorakötetének címe Suite bergamasque. Összevethető tehát Verlaine táncra és álarcra utaló szóválasztása és Debussy szvitcímének táncneve. Bergamo városneve, a tánc megnevezése és a francia vers kifejezése együtt tartozik a műcím hátteréhez.

Az 1890-es kézirat és az 1905-ös kiadás

A Suite bergamasque az 1890-es korai művön alapult, és 1905-ben jelent meg. Debussy a nyomdai próbára ráírta az 1890-es évszámot, jelezve, hogy fiatalkori darabról van szó. Az első munka és a kiadás között tizenöt év telt el.

A Clair de lune első kiadású kottájának nyitóoldala, Fromont, 1905.
A Clair de lune első kiadású kottájának nyitóoldala, Fromont, 1905.

A szvit négy darabja a Prélude, a Menuet, a Clair de lune és a Passepied. A harmadik eredetileg Promenade sentimentale, vagyis Érzelmes séta címet viselt, a negyediket Pavane-nak nevezték. Debussy kiadás előtt változtatta meg e két címet. A Prélude és a Menuet megtartotta eredeti nevét. Nem mind a négy címet választotta újra, hanem csak két darab megnevezését módosította. A nyomdai próbán fennmaradt e címváltoztatások folyamata.

A korai változat 1891-ben a Choudens kiadóhoz került, 1902-ben pedig Hartmann örököse eladta Fromont-nak. Debussy 1905 áprilisában adta át Fromont-nak a végleges változatot. Két hónappal később, júniusban jelent meg a kotta. Az elsőként megkapott művet nem azonnal nyomtatta ki az eredeti kiadó: jóval később másik kiadó jelentette meg a végleges anyagot. Debussy előtte javította a nyomdai próbát és megváltoztatta a darabok nevét. A Choudens-nak átadott korai kompozíció Fromont négytételes szvitkiadásaként vált ismertté.

Ugyanaz a vers dalban és zongoradarabban

Debussy 1891-ben énekhangra és zongorára írt Fêtes galantes dalciklust. Az En sourdine, a Clair de lune és a Fantoches került bele. A Clair de lune dal kéziratában A. Fontaine asszonynak szóló ajánlás is található. A zeneszerző a verseskötet nevét választotta a ciklushoz, az egyes dalokhoz pedig a versek címeit használta. Az énekes Verlaine mondatait énekli, a zongorista a hangjával együtt játszik. Debussy a kötet olvasása után a költő szövegére hangokat írva alakított ki három dalt.

Debussy már 1882-ben is megzenésítette Verlaine Clair de lune-jét. Ez megelőzte az 1891-es dalt. A vers egyszeri zenei feldolgozása után másik dalt komponált rá, később pedig zongoradarabban is ugyanazt a címet használta. A két dalban Debussy azonos verssorokra két külön új zenét írt, a zongoraművet pedig éneklő előadó nélkül, csak billentyűs zeneként komponálta meg. A verset újraolvasó és új dalt író szerző a szólózongora-művében is használta ezt a nevet.

A négy darab sorrendje és a Mahina listája

A Menuet és a Passepied régi táncok nevét viseli. A végleges kötetben a Clair de lune közöttük áll. A teljes szvit előadásán a Prélude után a Menuet és a Clair de lune következik, majd a Passepied zárja a műsort. Ha ma egy válogatáslemezen csak a Clair de lune-t hallgatjuk is, az eredeti kottában más darabok állnak előtte és utána.

A Mahina ebéd- és vacsoralistáján Moura Lympany és Seong-Jin Cho zongorás Clair de lune-előadása külön-külön szerepel. Cho Menuet-felvétele is önálló tételként került a listára. Az eredeti szvitben a Menuet a második, a Clair de lune a harmadik darab. A két cím tehát ugyanahhoz a kötethez tartozik, de külön hangsávként szerepel. Az étkezési zenei lista így egy műgyűjtemény részeit önálló tételekként tartalmazza.

Caplet zenekari Clair de lune-átirata

A listán a Clair de lune André Caplet által készített zenekari átirata is szerepel. Az eredeti zongorazene szerzője Debussy, a szólamokat különböző hangszerek között elosztó átdolgozó Caplet. A műből zenekari változat mellett orgonára és más hangszerekre írt átiratok is készültek. Ezért találkozhatunk azonos című felvételekkel eltérő apparátusokra. A zongoraszóló egyetlen muzsikusra bízott zenéjét a zenekari változatban több hangszer és előadó osztja meg. A cím megmarad, de az átdolgozó neve és az apparátus is társul hozzá.

André Caplet zeneszerző és karmester 1920-ban készült fényképe.
André Caplet zeneszerző és karmester 1920-ban készült fényképe.

Debussy 1890-ben készítette elő a korai művet, és az 1905-ös végleges kiadásban a harmadik darabnak a Clair de lune nevet adta. Az előtte és utána keletkezett dokumentumokban Verlaine versére írt dalok, módosított címek és más hangszerekre alkalmazott átiratok találhatók. A vers szereplői szerelmet énekelve szomorúak, a dalban az énekes ezeket a mondatokat szólaltatja meg. A zongoradarab azonos címmel, de önálló zeneként hangzik el. A Clair de lune története így a költő soraiban, a szerző kottájában és a kiadó nyomdai próbáján külön-külön maradt fenn.

Zene a Mahinában

A Mahina zenei listáján zongorán játszott és zenekarra átírt Clair de lune is szerepel. Amikor felhangzik az ismerős mű, érdemes meghallani, melyik hangszer játssza a dallamot. A zene öröméhez az is hozzátartozik, hogy ugyanazzal a darabbal eltérő összeállításban találkozunk.