Chopin op.33-as mazurkái: lengyel táncok hármas lüktetésben

Mazóvia dalai és zenekarai

A mazur név a közép-lengyelországi Mazóviához kapcsolódik. A Varsó környéki terület férfi lakóját nevezték mazurnak. A helyi táncok között mazur, oberek és a szomszédos Kujawy kujawiakja szerepelt. Oskar Kolberg néprajzkutató későbbi leírásában a lassú kujawiak és a gyors oberek közé helyezte a mazurt. Ünnepeken járó tánccal kezdtek, kujawiakkal folytatták, majd mazurral vagy oberekkel gyorsítottak. A táncosok nem egyetlen tempóban töltötték az estét.

A korai kísérőhangszerek között dudy nevű népi duda szerepelt. Állandó hangot tartott, amely fölött az énekes dallamot és szöveget rögtönzött. A hosszan tartott basszus és az újonnan díszített dal együtt kísérte a táncot. Későbbi mazóviai együttesekben hegedű, nagydob, eltérő regiszterű harmonikák és klarinét is játszott. A hegedűs ugyanazon dallam minden ismétlésekor más díszítőhangokat használt. Miközben a táncos az ismételt frázishoz lépett, a muzsikus kissé új módon játszotta azt.

A mazur paraszti, városi és nemesi táncként is elterjedt. Területenként eltérő mozdulatok és nevek voltak, Kolberg korai feljegyzéseiben a kujawiak és oberek név átfedése is előfordul. Ugyanannak a hármas lüktetésű táncnak másként nevezték és osztották fel a mozdulatait. A lassúról gyorsra váltás, a kísérőhangszerek változása és a dallamdíszítés közös életbeli hátterük. Az e táncnevet öröklő Chopin-zongoraművek hármas ütemben is változatosan kezelik a hangsúlyt és az időtartamot.

Kujawiak tanulása az ünnepeken

A kujawiakban párok nagy körön haladnak, miközben saját páros tengelyük körül is forognak. A falusi gyerekek és fiatalok az ünnepeken felnőttek mozgását nézve és követve tanulták. Mások testén figyelték meg a lágy forgást és a lépések sorrendjét. A kujawiakban erős dobbantás helyett finom lépésekkel, simán mozognak. A tanulók partnerükkel összehangolták lépteik és forgásuk sebességét, hogy együtt kövessék a kört.

Nem csak falusiak tanulták a táncot. Földbirtokosok és nemesek falusi muzsikusokat és táncosokat hívtak otthonukba, hogy megtanulják a kujawiakot. Új vagy díszesebb mozdulataik egy része visszakerült a falvakba. A zenészek és táncosok látogatásai és hazatérései a mozdulatokat is megváltoztatták. A falusi ünnepek és a kastélyi mulatságok a muzsikusok révén kapcsolódtak össze. A mazurka falusi és városi megjelenésének hátterében így egymástól tanuló és mozdulatokat cserélő emberek álltak.

A kujawiakhoz dalok is tartoztak. Rövid szövegeket és dallamokat ismételtek, az „oj dana, dana” refrénnel hangszereket is utánoztak. Kolberg 1867-ben két kötetben több mint ezer kujawy-i dallamot közölt. A helyi kujawiak a színpadra egységesített nemzeti táncnál gyorsabb és összetettebb is lehetett. A rövid sort újra éneklők, forgó párok és kísérőzenekarok területenként eltérően adták tovább. A ma lassú kujawiaknak besorolt zenéket is különböző falvakban gyűjtötték.

Az oberek forgása és a harmadik ütés

Az oberek neve a forgást jelentő lengyel igéhez kapcsolódik. A párok saját tengelyük körül jobbra forognak, miközben a nagy körön az óramutató járásával ellentétesen haladnak. Egy ügyes táncos jelére a teljes haladási irányt megváltoztathatják. Nehezebb változatban a páros forgását is balra váltják. Egyszerre kell összehangolni a partnerrel való forgás és a többi párral közös mozgás irányát.

Az oberekben a nő a férfi körül is foroghat, a férfi pedig a harmadik ütésre lábfordítással hangsúlyozhatja a mozdulatot. A párok rendszerint kézfogásban maradnak, kivéve a nő rövid önálló forgását. Az utolsó ütést hangsúlyozó hármas zene és a testmozgás összekapcsolódik. A kísérő hegedű hosszú dallamhangokat rövid tizenhatodokkal és akkordbontó alakzatokkal töltött ki. Az ismétlődő dalhoz a változó hegedűdíszítés minden alkalommal új hangokat adott a gyors tánc fölött.

A kis falusi zenekart kapelának hívták. Fennmaradt olyan összeállítás, ahol hegedű játszotta a dallamot, háromhúros basy mélyhangszer és csengős kis dob kísérte. Az együttes tartotta vagy a tánc során fokozatosan növelte a tempót. Négy- vagy nyolcütemes rövid frázisokat párosítva ismételtek. A visszatérő szakasz és a harmadik ütés hangsúlya jelezte a következő forgást; a muzsikus e kereten belül változtatta a díszítést. A lábak ismétlése és a hegedű rögtönzött változása együtt vezette a táncot.

Chopin zongorára alkalmazott ritmusai

Chopin lengyel táncok ritmusait és dallamelemeit használta mazurkáiban. Többnyire ezekből saját új zenét írt, kész népdalok közvetlen idézése helyett. A közvetlen idézetek kivételei között szerepel az op.68 harmadik darabja. Az op.6 mazurkáiról azt is mondta, hogy nem tánchoz írta őket. A táncosokhoz igazodó ismételt ütemeket és dallamokat egyetlen zongorista zenéjévé formálta.

A zongorista hármas lüktetésben dönti el, meddig tartson egy dallamhang, és melyik ütést emelje ki. A hangsúly mellett a rubato használatát is át kell gondolnia. A rubato a hangok időtartamának rugalmas alakítása a frázis menete szerint. A 2025-ös Chopin-verseny egyes résztvevői mazurt, obereket és kujawiakot is tanultak táncolni. A körön való forgást és a harmadik ütés mozdulatát testükkel tanulták meg, majd a zongorán ütemet és dallamhosszt alakítottak.

Az op.33 gis-moll darabjához Chopin Mesto, vagyis „szomorúan” jelzést írt. Az első téma zárlattal indul, közben visszatér ehhez, és végül zárlattal fejeződik be. A zárlat egy frázist lezáró hang- és akkordmenet. A befejező alakzatot már az elején bemutatja, majd később visszahozza. Chopin rövid mazurkában is gondosan rendezte a táncütemet és a dallam visszatérését.

Vita a hármas ütemről

Az op.33 C-dúr darabjáról Wilhelm von Lenz növendék történetet hagyott ránk. Miközben Chopin előtt játszotta, Giacomo Meyerbeer komponista belépett. Lenz szerint Meyerbeer azt állította, hogy a darab két-, és nem háromütésű, mire Chopin haragra gerjedt. A mazurkát hármas ütemben leíró szerző és másként halló kollégája a zongoránál vitatkozott. Az eset megmutatja, hogy a hármas lüktetés hangsúlyai szokatlannak hallatszhattak.

A D-dúr darab története másik növendékéhez, Marcelina Czartoryskához kapcsolódik. Durva és elegáns játékkal váltakozva teremtett kontrasztot, kocsma és szalon különbségét kifejezve. Az ünnepi tánc helyét és a nemesi ház zenélését két zongorakarakterre osztotta. Czartoryska ugyanazt a művet durván, majd finoman játszva állította szembe a kocsma és a szalon hangulatát.

Chopin az op.33-at Róża Mostowska grófnőnek ajánlotta. Schumann szerint a darabok a korábbi mazurkáknál közvetlenebbül népszerű jellegűek, és rögtön elbűvölik a hallgatót. A korábbi művekkel összehasonlítva közönségvonzó karakterüket emelte ki. A Mahina négy darabja gis-moll, C-dúr, D-dúr és h-moll hangnemű. A C-dúrhoz ütemvita, a D-dúrhoz a durva és elegáns játékot váltogató növendék története kapcsolódik. A lengyel táncokból született rövid művek a szerző, tanítványai és kritikusai között is különféle történeteket indítottak.

Zene a Mahinában

A Mahinában Seong-Jin Cho játssza az op.33 négy mazurkáját. A zongora hármas lüktetését követve felidézhetjük az itt olvasott lengyel táncok forgásait és lábmozdulatait.