Ebben a cikkben
Röviden
Chopin és George Sand 1838 telén egy régi mallorcai kolostorban lakott. Chopin köhögött, és a Párizsból érkező zongorát várta. Sand a gyerekeit tanította, és éjjel írt. Chopin asztalán Bach kottája és saját kézirata feküdt. A két művész szép szigetre érkezett, de betegséggel, időjárással, hangszerfuvarozással és kiadói szerződésekkel is foglalkoznia kellett. Sand későbbi emlékezése a viharos éjszakáról ismertté tette ezt a telet.
Részletesen
Négy utazó a gyógyulás reményében
Valldemossa régi karthauzi kolostorában szálltak meg. Chopin 1838 novemberében Sanddal és annak két gyermekével érkezett Mallorcára, később a kolostorban töltötték a telet. Egészségét gondozva szeretett volna dolgozni, de sokat esett, és köhögése erősödött. Tartózkodása egybeesett a prelűdkötet befejezésével. A kiadást már Párizsban egyeztette, így a szigeten is rendeznie kellett a kottát. A pihenésre választott helyen egészségi állapotát és munkaidejét egyszerre kellett figyelnie.

Sand decemberi levelében azt írta, hogy a gyerekek tanítása és saját írása mellett alig élvezheti a tájat. Chopin gyenge volt, folyamatosan köhögött, és sok eső hullott. A levélben helyi zongorán játszó Chopin és éjjel író Sand szerepel. Napközben gyerekeket tanított és beteget ápolt, miközben saját kéziratát is meg kellett írnia.
Chopin december 28-án barátjának nagy koporsóhoz hasonlította kolostori szobáját. Magas mennyezetén por volt, kis ablakából narancsfák, pálmák és ciprusok látszottak. Az ágy melletti négyszögű asztalon kényelmetlen volt írni. Gyertya, Bach kottája és saját kézirata állt mellette. A csendről azt írta, hogy kiabálás után is visszatér. Külön leírta az ablakon át látható fákat és a szoba bútorait; itt aludt, levelezett és rendezte kéziratát. Az asztal kottái is e mindennapok részét alkották.
A tengeren érkező zongora és a kiadási szerződés
Chopin Pleyel pianinóját várta, egy kis álló zongorát. Utazás előtt Párizsban választotta ki, Mallorcán pedig a megérkezése után a prelűdkötet befejezésére használta. A szigetre érkezve nem rögtön ezen dolgozott, várnia kellett a szállításra. A helyi hangszer használata közben levelekben érdeklődött, mikor kapja meg a Párizsban kiválasztott pianinót. Az akkori hangszer ma is Valldemossában található, segít felidézni a prelűdök befejezésének téli munkáját.
Chopin 1839 januárjában értesítette Pleyelt, hogy a zongora sértetlenül megérkezett. A tengeren, az időjárási nehézségeken és a palmai vámhivatalon át jutott el hozzá. A prelűdkézirat elküldésének említése után az árról és az országonkénti kiadási jogokról beszélt. A végén tréfásan üzletembernek nevezte magát, mert a hangszer megköszönése helyett annyit foglalkozott a pénzzel.
Utazás előtt Chopin egyeztette Pleyellel a prelűdök kiadását. Az előleg és a kölcsön hozzájárult az út finanszírozásához. Egészségét ápolva is be kellett fejeznie a megígért kottát. A levelekben a kiadói egyeztetés és az utazási pénz előteremtése összekapcsolódik. A kézirat átadását tervezve szerzett pénzt, Franciaországba visszatérve pedig a műeladásból történő visszafizetésről is tárgyalt. Amikor betegség és hangszerfuvarozás késleltette munkáját, továbbra is leveleznie kellett a kéziratot váró kiadóval.
Sand emlékezése a viharos éjszakára
Sand önéletrajzában felidézte, amikor fiával rossz időben tértek haza. A magára maradt Chopin a zongoránál sírt, és visszaérkezésükkor igen zaklatott volt. Sand szerint azt mondta, úgy érezte, vízbe fulladt. Elképzelte, hogy hideg, súlyos vízcseppek hullanak szabályosan a mellkasára. Sand később írta le az önéletrajzban a hazatéréskor látott Chopint és elmondott szavait. Az esős hazatérés és a zongora melletti beszélgetés alkotja az emlékezés tartalmát.

Sand visszaemlékezése szerint Chopin azt válaszolta, nem hallotta a tetőre hulló valódi esőt. Amikor Sand a hangot említette, tiltakozott a tárgyak zenében történő pontos utánzásának gondolata ellen. Sand úgy értelmezte, hogy a természet hangja Chopin képzeletében zenévé változott. Ugyanazt az éjszakát eltérően magyarázták. Sand összekapcsolta a kinti esőt és a zenét, az általa idézett Chopin nem fogadta el, hogy művét az eső másolataként írják le. Az önéletrajz az írónő értelmezését és a szerző állítólagos válaszát együtt őrzi.

Sand a vihar elbeszélésekor nem nevezte meg a prelűd számát. Chopin későbbi óráin a tizenötödiket Esőcseppnek nevezte. Növendéke kottájában fennmaradt a tanítás során használt elnevezés. A kolostori tél után Párizsban tovább tanította a prelűdöket. Az órán használt név a diák kottájában, Sand hazatérésének élménye az önéletrajzban maradt fenn. A tizenötödik prelűd becenevéhez Chopin tanári szavai is hozzátartoznak.
Párizsban kezdett, a szigeten befejezett kézirat
Mallorcára indulásakor Chopin jelentősen előrehaladt a prelűdök komponálásával. Feltehetően a tizenötödiknek is legalább korai változata elkészült az út előtt. A szigeten befejezett kötet Párizsban előkészített darabokat is tartalmazott. Télen új zenét írt és korábbi műveket javított. Pleyelnek már az utazás előtt kiadást ígért, a szigeten azonban betegsége és a hangszer szállítása megnehezítette a befejezést. Levelében barátjának a zongorára köhögve váró mindennapjairól számolt be.

Chopin 1839. január 12-én elküldte a prelűdöket Julian Fontanának, és másolat készítését kérte. Egy másik muzsikussal való másolás után az eredetit Pleyelnek, a másolatot egy kiadási közreműködőnek kellett továbbítani. Ugyanabban a levélben a párizsi lakbér kifizetését és a további bérlés rendezését is kérte. A szigetről nehezen elintézhető ügyeket barátjára bízta. Kéziratmásolást, kiadói továbbítást és párizsi lakásköltséget egyszerre tárgyalt.
A prelűdkötet ajánlása kiadási országonként eltért. Chopin először Joseph Christoph Kesslerre gondolt, aki saját prelűdjeit neki ajánlotta. Mallorcát elhagyva, Marseille-be érve Pleyelnek kívánta ajánlani a művet, de a változás nem jutott el a német kiadóhoz. A német első kiadásban Kessler, a francia és angol változatban Pleyel neve szerepel. A különböző országok kiadóihoz továbbított kézirat és a változtatások közlése során ugyanannak a kötetnek az ajánlása eltérővé vált.
Bach a kolostorban
Chopin Bach A jól temperált billentyűs hangszer című művének kottáját vitte Mallorcára. Bach különböző hangnemű prelűdöket és fúgákat fogott össze, Chopin pedig huszonnégy prelűddel használta a dúr és moll hangnemeket. A kolostori asztalon saját kézirata mellett Bach kottája feküdt. A gyertyás kis asztalon elődje zenéjét olvasta és saját darabjait rendezte. Miközben a zongora Párizsból a szigetre tartott, a kotta a szobában volt. A befejezendő prelűdök szerzője az útjára hozott Bach-zenével a közelében folytatta a munkát.
A 19. század elején prelűdöt más zene előtt is játszottak, ellenőrizve a hangszer hangolását és megszokva a hangnemet, hangulatot. Chopin a rövid darabokat önálló művekké formálta, és huszonnégyet egy kiadványba foglalt. A más darabok előkészítésére használt formából új kötetet alkotott. Dúr és moll között váltva minden darabba más zenét írt. A mallorcai befejezés után barátjától másolatot kért és az országonkénti jogokról tárgyalt. A kötet elkészítésén és a kiadónak történő átadásán végig dolgozott.
A tizenötödik prelűd hangneme és ismétlődő hangja
A tizenötödik prelűd Desz-dúrban indul, cisz-moll középrészen át visszatér Desz-dúrba. A nyitás és zárlat hangneme közé eltérő hangnemű középszakasz ékelődik. Az ismételt hang a szélső részekben Asz, középen Gisz néven szerepel. Zongorán ugyanazt a billentyűt nyomjuk le, de a jelölés és a környező akkordok változnak. A szerző a középrészre lépve az új hangnemhez igazította a hangnevet és a harmóniát.
A Mahina ebédlistáján Chopin op.28-as sorozatának tizenötödik darabja Dmitrij Alekszejev előadásában szerepel. A kötet befejezése idején Chopin levélben írta le a kolostor kis ablakát, kényelmetlen asztalát és gyertyáját. Bach kottáját olvasva és saját kéziratát rendezve várta a Párizsban kiválasztott és elküldött zongorát. Megérkezése után Fontanától kérte a kézirat másolását és a kiadónak továbbítását. Az esős és betegséggel terhelt télen Chopin kottával, szerződéssel és levelekkel foglalkozott, Sand pedig tovább tanította gyermekeit és írt.
Zene a Mahinában
A Mahina ebédzenéi között Dmitrij Alekszejev Esőcsepp-prelűdje hallható. Felidézhetjük Chopin várt zongoráját és kolostorból írt leveleit. A becenév mellé így a zeneszerző valóban megélt tele is társulhat.





