Ebben a cikkben
- Az „Esőcsepp” valóban a mű hivatalos címe?
- Az elején az ismétlődő hang a dallam mögött marad
- A hang azonos, de a harmóniában betöltött szerepe folyton változik
- A sötét középrészben az ismétlődő hang harangszerűen elnehezül
- Amikor visszatér a kezdet, az ismétlődő hang is könnyebbé válik?
- Miért nem unalmas ugyanazt a hangot sokáig hallgatni?
- Négy kérdés és válasz az „Esőcseppről” és az ismétlődő hangról
Röviden
Az „Esőcsepp” prelűd Chopin Desz-dúr prelűdjének, az Op.28 No.15-nek a közismert beceneve. A darabon végighúzódó ismétlődő hang eleinte a középső fekvés nyugodt lüktetésének hallatszik; a sötét középrészben más hangnévvel, mélyebb fekvésben súlyos ütésekként érzékeljük, a végső visszatéréskor pedig ismét könnyebbé válik. Még azonos hangmagasságon is teljesen más jelentést kaphat egy hang, ha változik a környező harmóniában betöltött szerepe, a hangfekvés, a hangerő vagy a kíséret sűrűsége.
Az ismétlődő hang három arca
- A mű hivatalos megjelölése Desz-dúr prelűd, Op.28 No.15; az „Esőcsepp” széles körben használt becenév.
- A darab 89 ütemből áll, az ismétlődő hang pedig a világos külső részeken és a sötét középrészen egyaránt végighúzódik.
- Az ismétlődő hangok számlálása helyett érdemes azt hallgatni, miként változik ugyanannak a hangnak a kifejezése, amikor körülötte más lesz a basszus, a harmónia vagy a hangfekvés.
Részletesen
Az „Esőcsepp” valóban a mű hivatalos címe?
A mű Desz-dúr prelűd, Op.28 No.15, és összesen 89 ütemből áll. A „Raindrop” széles körben elterjedt becenév, de George Sand visszaemlékezésével szemben olyan forrás is létezik, amely szerint az első vázlat már Párizsban elkészült.
Nincs elegendő bizonyíték arra, hogy egy mallorcai vihar lett volna az egész mű közvetlen eredete. Az „Esőcsepp” becenév könnyen megjegyezhetővé teszi az ismétlődő hangot, de nem a keletkezés bizonyított magyarázata, és nem is az egyetlen lehetséges hallgatási mód.
Az elején az ismétlődő hang a dallam mögött marad
A nyitányban a jobb kéz dallama hosszan énekel, miközben a középső fekvés ismétlődő hangja egyenletes lüktetést teremt. Ha ez a hang mindig ugyanolyan erővel ugrik elő, elfedi a dallamot; ha a háttérben marad, halk feszültséggel tölti meg a zenét. Ez az első jelenet, amely esőcseppeket idézhet.
Ne számolja egyenként az ismétlődő hangokat; előbb hallgassa meg, meddig ível fölöttük a dallam. Ha ezután csak az ismétlést keresi, érzékelhetővé válik, milyen hosszan tartotta egy apró, háttérben maradó hang a darab időfolyamát.
A hang azonos, de a harmóniában betöltött szerepe folyton változik
Attól, hogy egy hang neve ugyanaz, még nem azonos a funkciója. Az egyik akkordban stabil középpontnak hat, egy másikban feloldásra váró feszültséghangként szól. Amint megváltozik alatta a basszus és körülötte a többi hang, az ismétlés színe a derű, az árnyék és a nyugtalanság között vándorol.
Olyan ez, mint amikor ugyanaz a filmszereplő másként hat a jelenet és a megvilágítás változásával. Az ismétlődő hangot nem kell erősebben leütni: ha alatta megmozdul a basszus, és elsötétül a harmónia, a hallgató máris újként érzékeli. A zeneszerzés nem csupán egyes hangokról, hanem viszonyokról szól.
A sötét középrészben az ismétlődő hang harangszerűen elnehezül
Az Op.28 No.15 középrészének hangjait és harmóniáit a kéziratos források, valamint a francia és német első kiadások összevetésével tisztázzák. Az ismétlődő hang ebben a szakaszban is folytatódik, de a hangfekvés, a környező harmónia és a hangerő változása egészen más súlyt ad neki, mint korábban.
Szabadon elképzelhetünk vihart, harangszót vagy nyugtalan lépteket. A kottában jelentősen megváltozik az ismétlődő hang körüli harmónia és hangfekvés; hogy e változások fölé milyen jelenetet képzelünk, azt a mű nyitva hagyja a hallgató számára.
Amikor visszatér a kezdet, az ismétlődő hang is könnyebbé válik?
A sötét középrész után, amikor visszatér a Desz-dúr dallam, az ismétlődő hang ismét halk háttérnek hallatszik. Mégsem érezzük pontosan olyannak, mint kezdetben. A középrész súlyos emléke megmarad a hallgató fülében, ezért a nyugalomra is mélyebb árnyék vetül.
Hallgassa meg, hogyan halkul el fokozatosan az ismétlődő hang egészen a befejezésig. A darab nem hirtelen törli el az ismétlést, hanem megszilárdítja a környező harmóniát és csökkenti a hangerőt, így változtatja meg a hang jelentését. Egyetlen hang fonálként köti össze a történet kezdetét, feszültségét és visszatérését.
Miért nem unalmas ugyanazt a hangot sokáig hallgatni?
Az Op.28 prelűdsorozat 1839-ben jelent meg Franciaországban és Németországban, a No.15-öt pedig később külön is árusították. Bár önállóan széles körben előadják, eredetileg a 24 prelűd folyamatában foglal helyet.
A Mahina Vegan Table klasszikus zenei írásai nem hagyják észrevétlen háttérként elsuhanni az ismétlést, hanem a benne változó viszonyokat keresik. Amikor legközelebb meghallja ezt az ismétlődő hangot, reméljük, hogy az esőhangot idéző becenéven túl a harmónia és a hangfekvés formálta kifejezést is érzékeli majd.
Négy kérdés és válasz az „Esőcseppről” és az ismétlődő hangról
- Chopin maga adta a műnek az „Esőcsepp” címet?
- Az igazolható hivatalos megjelölés Desz-dúr prelűd, Op.28 No.15. Az „Esőcsepp” később széles körben meghonosodott becenév.
- A mű először egy mallorcai viharban született?
- Ez nem igazolt tény. George Sand visszaemlékezésével szemben olyan forrás is létezik, amely arra utal, hogy az első vázlat már Párizsban elkészült.
- Hány ütemből áll a darab?
- 89 ütemből.
- Miért hallatszik súlyosabbnak az ismétlődő hang a középrészben?
- Mert megváltozik a hangfekvés, a hangerő, a basszus és a környező harmónia. Ugyanaz a hang is másként fejez ki valamit, ha megváltoznak zenei viszonyai.
Tekintse meg a Mahina Vegan Table aktuális látogatási tudnivalóit és a helyszín bemutatását.
A Mahina Vegan Table látogatási információi
