Ebben a cikkben
Röviden
Debussy 1903 nyarán fejezte be Estampes című zongoraciklusát. A Pagodes, La soirée dans Grenade és Jardins sous la pluie című három darabban jávai gamelánt, spanyol táncritmusokat és francia gyermekdalokat használt fel. A francia vidéki Bichainban komponált. André Messager karmesternek írt levelében arról számolt be, hogy amikor nem futja utazásra, a képzeletével pótolja azt.
Részletesen
Bichainban komponált mű és párizsi bemutató
Debussy az észak-burgundiai Bichainban töltött 1903-as nyáron írta a három darabot. Messagernek ugyanekkor küldött levelében távoli országokat idézett fel, miközben azt is leírta, hogy nehezen tudná megfizetni az utazást. Az Estampes címeiben Franciaországon kívüli építmények és egy spanyol város szerepelnek, de Debussy Franciaországban maradva fejezte be a ciklust. A felkeresett helyeket sorban rögzítő útinapló helyett a hallott zenéket és korábbi kottáit használta alapanyagként. Az előző évben, 1902-ben színre került Pelléas és Mélisande című operája, 1903-tól pedig A tenger című zenekari művén is dolgozott. Az Estampes megírásának nyarán operai, zenekari és zongorakompozíciós munkái követték egymást.
Debussy a kotta nyomtatását is részletesen meghatározta. Kiválasztotta a papírt, és azt kérte a kiadótól, hogy a címet és a monogramját halvány arannyal, az egyes darabok címét pedig kékkel nyomtassák. A monogram a név betűiből összeállított jel. A hangjegyek megírása mellett tehát a kotta borítóját is előkészítette. A három címet egyetlen kötetbe foglalta, miközben különböző színeket és betűelrendezést kért. A levélben megadott papír- és színválasztás konkrét gyártási utasítás volt ahhoz a kottához, amelyet az olvasó először kézbe vesz.
Debussy abban az évben augusztusban kapta meg a nyomdai próbát, és október 20-án jelentette meg a ciklust. A művet Jacques-Émile Blanche festőnek ajánlotta. A bemutatót a következő évben, 1904. január 9-én Ricardo Viñes játszotta a párizsi Salle Érard-ban. Debussy nyáron fejezte be a darabokat és készítette elő a nyomtatást, ősszel kiadta a kottát, télen pedig egy zongorista mutatta be a három művet a közönségnek. Viñes a Société nationale de musique hangversenyén játszotta a Pagodes, La soirée dans Grenade és Jardins sous la pluie darabokat. A Bichainban elkészült ciklus Párizsban került a közönség elé.
Jávai együttes a párizsi világkiállításon
Az első darabban, a Pagodes-ban annak a jávai gamelánnak a hatása érezhető, amelyet Debussy az 1889-es párizsi világkiállításon hallott. A gamelán több hangszerből álló együttes. Jáva és Bali hagyományos együtteseiben különböző hangszereket szólaltattak meg, a bronz ütőhangszerekkel a középpontban. Udvari és falusi szertartásokon, közösségi eseményeken és árnyjátékokban is használták. A muzsikusok már jóval azelőtt ezekkel a hangszerekkel kísértek szertartásokat és előadásokat, hogy Debussy Párizsban találkozott volna velük. A világkiállítás az európai közönségnek mutatta be ezt a zenét.

A kiállításon holland bemutató és egy jávai falut megjelenítő terület is volt. A Franciaországba került gamelánhangszerek között olyanok is szerepeltek, amelyeket Holland Kelet-India egyik közigazgatási tisztviselője ajándékozott a francia kormánynak. A fellépéseket és a hangszerek szállítását a kor gyarmati uralma és a kiállítás szervezése is befolyásolta. Debussy találkozását a jávai zenével és az új hangzások felfedezését ezért azokkal a körülményekkel együtt érdemes vizsgálni, amelyek között a hangszerek és a muzsikusok a gyarmatról Párizsba jutottak. A jávai zenészek saját hagyománya Debussy zongoraművének ismertté válása után is önállóan folytatódott.

A Pagodes-ban Debussy a gamelán hatását kvart- és kvinthangközökben, valamint a különböző hangfekvések összekapcsolásában jelenítette meg. Mély regiszterben megszólaló hangokat, ismétlődő hangalakzatokat és magas regiszterben mozgó szólamokat szerkesztett egybe. A hangalakzat rövid, ismételhető vagy változtatható hangsor. A gamelánegyüttes hallott hangzását egyetlen zongorára írt kottában dolgozta fel. A zongorista két kezére több hangfekvést bízott, és a jávai együttestől eltérő hangszerre alkalmazta annak hatását.
Granadai este és Falla emlékdarabja
A második darab, a La soirée dans Grenade a habanera mozgását követő előadási utasítást kapott. Debussy táncritmussal formálta meg a spanyol város nevét viselő zenét. Mindössze egy napot töltött Spanyolországban, Manuel de Falla spanyol zeneszerző mégis nagyra értékelte a mű spanyol jellegét. Debussy hosszú helyszíni utazások nélkül is olyan zenét írt, amelyben spanyol kollégája felismerte saját országa zenéjének jellemzőit. A Granada cím alatt ismétlődő táncritmusokban Falla spanyol zenei vonásokat hallott.

Falla 1920-ban egy folyóirat Debussynek emléket állító különszámához írta Homenaje című gitárdarabját. Később maga dolgozta át zongorára. A befejezésben a La soirée dans Grenade zenéjéből idézett. Debussy zongorára írt részletét Falla gitárkompozícióba illesztve emlékezett a kollégájára. A folyóirat emlékszámához készült darabban Debussy dallamának újra megszólaltatása lett az emlékezés része. A Falla által nagyra tartott zene így az ő emlékdarabjában is eljátszhatóvá vált, és gitár-, valamint zongoraváltozatban is fennmaradt.
A La soirée dans Grenade megírásakor Debussy saját korábbi művét is felhasználta. A két zongorára komponált Lindaraja anyagát átdolgozta és újra alkalmazta. A két előadóra osztott műben szereplő zenét szólózongorára formálta át. Mielőtt a spanyol város nevét viselő darabot megírta, tehát már más apparátussal kipróbált kapcsolódó zenei anyagot. Az Estampes-ban ezt újraszerkesztve helyezte a Pagodes után és a francia dalokat használó záródarab elé.
Két dal az esős kertben
A harmadik darab, a Jardins sous la pluie két francia dalt foglal magában. Debussy a Nous n’irons plus au bois és a Do, do, l’enfant do dallamát használta. Az első cím magyarul nagyjából „Nem megyünk többé az erdőbe”, a második egy gyermek elaltatására mondott szöveg. Az esőt a címébe foglaló műben Debussy énekelt dallamokból építkezett. A gyorsan mozgó zongoraszólamok közé helyezte a dalok anyagát, és a ciklus utolsó darabját ismert francia zenékből formálta meg.

Elképzelhető, hogy a komponáláshoz hozzájárult az az esős nap, amikor Blanche Debussy portréját festette. Ezt azonban nem lehet a mű keletkezésének biztos okaként megállapítani. Ettől függetlenül Debussy a Jardins sous la pluie-ban újra felhasználta az 1894-es, kiadatlan Images zenéjét. A korábbi kottában is szerepelt a Nous n’irons plus au bois. A jávai zene és a spanyol tánc után következő záródarabban így a francia dalok mellett Debussy kilenc évvel korábbi zongorakísérlete is fennmaradt.
A záródarabban egymást követik a francia dalokból idéző részek, majd a befejezésben E-dúrra vált a zene. Ezt lehet ahhoz hasonlítani, amikor eláll az eső és kisüt a nap. Az időjárási hasonlat a cím és a hangnemváltás együttes értelmezése. Debussy a darab során változtatott a hangnemen, végül E-dúrban fejezte be. A dalidézetek és a zárlat változása ugyanannak a műnek a részei. Bár a címben eső szerepel, a szerző nem ismételte végig ugyanazt a zenét.
Eltérő alapanyagok egyetlen zongorán
A három darabot egymás után hallgatva összehasonlíthatjuk Debussy különböző zenei alapanyagait. A Pagodes középpontjában a jávai együttes hatása, a La soirée dans Grenade-ban a habanera, a Jardins sous la pluie-ban pedig a francia dalok állnak. Debussy különböző címeket adott a daraboknak, és eltérő módokon szerkesztette meg őket. A gamelán hangszíneinek hallgatása, a spanyolos zongorazenei próbálkozás és a korábbi kottájában felhasznált gyermekdalok egyetlen ciklusban találkoztak. Mindhárom darab szólózongorára készült, de alapanyaguk és zenei menetük eltér.
A Mahina ebéd- és vacsoralistáján az Estampes mindhárom darabja szerepel Kocsis Zoltán előadásában. Ugyanaz a zongorista játssza őket, zenei alapanyaguk azonban különböző. A Pagodes-ban jávai együttes ihlette hangközök és különböző hangfekvések hallhatók, a La soirée dans Grenade-ban a habanera ismétlődik. A záró Jardins sous la pluie két Franciaországban énekelt dalt használ. Debussy korábbi zongorazenéjét átdolgozva a kiállításon hallott együttest, a táncot és a jól ismert dalokat külön-külön illesztette a három szólódarab kottájába.
Zene a Mahinában
A Mahinában Kocsis Zoltán előadásában hallható az Estampes három darabja. Ha tudjuk, hogyan dolgozta át Debussy a jávai együttes, a spanyol tánc és a francia gyermekdalok zenéjét zongorára, a három darab felismerése is örömet adhat.





