Ebben a cikkben
- Debussy három zenei „képe” a 2017-es lemezen
- A hullám nem óriási tarajjal, hanem három hanggal kezdődik
- Három mélységi réteg egyetlen zongorán
- Nemcsak a hangerő növekszik, majd tűnik el
- Mit hallgassunk meg a pedál előtt, ha előadásokat hasonlítunk össze?
- Egyetlen jelenet megtartása közelebb hozza a klasszikus zenét
- Négy kérdés, amely felmerülhet a „Tükröződések a vízen” hallgatásakor
Röviden
Seong-Jin Cho 2017-ben rögzítette Debussy Képek 1. sorozatát, amelynek nyitódarabja a „Tükröződések a vízen”. A hullámzó benyomás nem egyszerűen a hosszan lenyomott pedálból születik: a rövid, háromhangos gondolat különböző hangfekvésekbe vándorol, az arpeggiók pedig kitágulnak, majd elcsendesednek. Elsőre ne próbálja követni a jobb kéz minden csillogó hangját; inkább képzelje el úgy, hogy a rövid motívum minden megjelenése új középpontot teremt a vízfelszínen.
Három összetevő, amely hallhatóvá teszi a hullámzást
- A „Tükröződések a vízen” Debussy Képek 1. sorozatának első darabja.
- A parányi háromhangos motívum, a kitáguló arpeggiók és a magas hangfekvés csillanásai külön rétegeket alkotnak.
- Seong-Jin Cho felvételén érdemes nem a hangok számát, hanem azt figyelni, milyen tisztán különülnek el a rétegek, és hogyan kapcsolódik az utózengés a következő mondathoz.
Részletesen
Debussy három zenei „képe” a 2017-es lemezen
Seong-Jin Cho 2017-es Debussy-albumán a Képek 1. és 2. sorozata, a Bergamaszk szvit és a Gyermekkuckó egyaránt szerepel. A lemez 2017. 11. 17-én jelent meg.
A Képek 1. sorozata három darabból áll: „Tükröződések a vízen”, „Rameau tiszteletére” és „Mozgás”. A címek tájképet, portrét és mozgó jelenetet sejtethetnek, mégis mindhárom egyetlen zongorára készült. A sorozat izgalma abban rejlik, hogy ugyanaz a hangszer egészen másképp idézi fel a víz remegését, a lassú sarabande-ot és a gépszerűen folytatódó mozgást.
A hullám nem óriási tarajjal, hanem három hanggal kezdődik
A Képek 1. sorozata három zongoradarabból álló kötet, amelyet 1905-ben adtak ki. A „Tükröződések a vízen” rövid, háromhangos motívuma már a legelején megjelenik, majd később más-más helyen és alakban tér vissza.
Ha az első pillanattól minden gyors díszítőhangot megpróbálunk megragadni, a zene elmosódik. Előbb jegyezzük meg azt a pillanatot, amikor a három hang közel egymáshoz szól. Hiába terülnek szét körülötte szélesen az arpeggiók, e kis alakzat visszatérése középpontot ad a hullámzásnak, és segít tájékozódni a darabban.
Három mélységi réteg egyetlen zongorán
A mély hangfekvés a vízfenékhez hasonló, lassú súlyt ad; a középső összeköti a motívumot és az akkordokat; a magas fekvés pedig röviden felcsillan. Valójában ugyanazok a billentyűk és húrok szólnak, de az eltérő hangerő és leütési sebesség elő-, közép- és hátteret teremt.
Seong-Jin Cho játékát hallgatva ne elégedjen meg azzal, hogy „sok a pedál”. Figyelje inkább, mely hangok lépnek előre, és melyek húzódnak hátra. A magas hang nem mindig főszereplő attól, hogy fényes; jó összehasonlítási pont az a pillanat, amikor a mély hang változása új irányt ad, és ettől a fölötte futó arpeggio is másként szól.
Nemcsak a hangerő növekszik, majd tűnik el
A darab közepe felé az arpeggiók kiszélesednek, a hangfekvések gyorsan keresztezik egymást. Ez nem egyszerű crescendo: a kis motívum több irányba szétszóródik, majd újra összegyűlik. A magasabbra csapó hullámok között könnyű elveszíteni a dallamot, de a már ismert három hang útjelzőként segít követni az ívet a sűrű részekben is.
A tetőpont után a kezdetre emlékeztető anyag tér vissza, de a korábbi nagy mozgások miatt már nem feltétlenül ugyanúgy halljuk. Seong-Jin Cho felvételén hasonlítsa össze a záró hang hosszát és utózengését a bevezetés szabad terével. Így a „tükröződés” nem egyetlen, megmerevedett képpé válik, hanem a hangalakzatok átalakulásának folyamata marad.
Mit hallgassunk meg a pedál előtt, ha előadásokat hasonlítunk össze?
Seong-Jin Cho a 2017-es berlini Yellow Lounge esten is előadta ezt a darabot. Ugyanazon előadó stúdiófelvételét és élő játékát összevetve az is hallható, hogyan változtatja meg az utózengést a tér és a rögzítés módja.
Összehasonlításkor állítsa azonosra a hangerőt, és csak három helyet hallgasson meg: a nyitómotívum körvonalát, a középső tetőpont sűrűségét és a végső utózengést. Ahelyett, hogy eldöntené, melyik előadás hangzik „vizesebbnek”, fogalmazza meg, miben különböznek a vizet felidéző eszközeik — így pontosabban kezd hallani.
Egyetlen jelenet megtartása közelebb hozza a klasszikus zenét
A sok szakkifejezésnél előbbre való megfogni egy valóban hallott változást: „visszatért a három hang”, vagy „a mély hang megváltozott, és vele a fény is”. A cím megnyitja a képzeletet, a kotta ismétlése kijelöli az utat, az előadó hangszíne pedig megteremti a köztük lévő távolságot.
A Mahina Vegan Table étkezőterében klasszikus zene szól. Bárhol találkozzék is a „Tükröződések a vízen” című művel, ez az írás kis hallgatási térképként segít, hogy a három hang ismétlését és a mély hangok mozgását követve még nagyobb örömmel hallgassa.
Négy kérdés, amely felmerülhet a „Tükröződések a vízen” hallgatásakor
- Önálló darab a „Tükröződések a vízen”?
- Debussy három zongoradarabból álló Képek 1. sorozatának első tétele.
- Mikor jelent meg Seong-Jin Cho Debussy-albuma?
- 2017. 11. 17-én.
- A bőséges pedálhasználattól lesz hullámzó a hangzás?
- A pedál összeköti az utózengéseket, de önmagában nem hoz létre rétegeket. A hangerő, a billentés, a hangfekvés, valamint a dallam és a kíséret egyensúlya együtt működik.
- Mit érdemes megjegyezni első hallgatáskor?
- Sorrendben a bevezetés háromhangos motívumát, a középrész széles arpeggióit és a befejezés elvékonyodó utózengését.
Megtekintheti a Mahina Vegan Table aktuális látogatási információit, ahol a zene és az étkezés együtt halad.
A Mahina Vegan Table látogatási információi
