Ebben a cikkben
- Tizennégy jelenet, amelyet egy komoly zeneszerző szabadsága alatt írt
- Az egyetlen tétel, amely még a szerző életében külön útra kelt
- A cselló egyetlen hosszú ívet rajzol
- A két zongora egy pillanatra sem állítja meg a vízfelszínt
- Nyugodtnak hallatszik, mégis szakadatlanul mozog
- Idő, hogy egy réteggel mélyebbre hallgassunk a híres dallam alatt
- Négy kérdés és válasz „A hattyú” hangszereléséről és mozgásáról
Röviden
„A hattyú” Saint-Saëns 1886-ban írt, 14 tételes Az állatok farsangja című szvitjének része. Az eredeti hangszerelésben a cselló hosszú dallamot játszik, miközben két zongora szakadatlanul folytatja rövid, föl-le mozgó hangmintáit. Ha a cselló a vízen úszó hattyúnak hallatszik, a zongorák nem egyszerű kíséretet adnak, hanem az alattuk szüntelenül mozgó vízfelszínt. Először csak a csellót hallgassuk, másodszor a zongorák ismétlődéseit kövessük: így világossá válik a két réteg közös mozgása.
Három nyom a hattyú és a hullámok külön hallgatásához
- „A hattyú” az 1886-ban keletkezett Az állatok farsangja egyik tétele, és a teljes műből ez volt az egyetlen, amelynek külön előadását Saint-Saëns életében engedélyezte.
- Az eredeti műben a cselló hosszú dallama alatt két zongora ismétel rövid hangmintákat.
- Ha külön meghallgatjuk a cselló vonóváltásait és a zongorák állandó mozgását, majd ismét összekapcsoljuk őket, egyszerre válik hallhatóvá a nyugalom és a mozgás.
Részletesen
Tizennégy jelenet, amelyet egy komoly zeneszerző szabadsága alatt írt
Saint-Saëns 1886-ban egy kis osztrák faluban időzött, amikor egy farsangi mulatságra megírta 14 tételes szvitjét. Oroszlánok, tyúkok, teknősök, elefántok és kenguruk mellett még zongoristák és kövületek is megjelennek benne.
Aki csak „A hattyút” ismeri, az egész szvit első hallgatásakor meglepődhet a környező tételek humorán. A gyors, játékos állatábrázolások közé hosszú lélegzetű csellódarab ékelődik, így teljesen más hőfokú idő születik ugyanazon művön belül.
Az egyetlen tétel, amely még a szerző életében külön útra kelt
Saint-Saëns attól tartott, hogy a szvit híresebb lesz komoly műveinél, ezért életében nem engedélyezte a teljes mű előadását; „A hattyúval” azonban kivételt tett. A Los Angeles-i Filharmonikusok a darab letisztult szépségével magyarázzák, hogy külön is megjelent ez a két zongora fölött lebegő, lassú csellódallam.
Saint-Saëns életében korlátozta a teljes szvit nyilvános bemutatását, „A hattyú” előadását azonban engedélyezte. Így a tétel önálló életre kelhetett még a teljes mű előtt, és széles körben a csellórepertoár részévé vált.
A cselló egyetlen hosszú ívet rajzol
A csellódallam nem rövid, tagolt mozdulatokkal utánozza az állatot, hanem széles ívben emelkedik és ereszkedik. Hallgatás közben figyeljük meg, vajon a hangok a vonóváltásoknál is egyetlen lélegzetként kapcsolódnak-e össze, és hogyan változik a hangszín és a hangerő a magasabb fekvés felé haladva.
Első hallgatáskor ne a dallamot próbáljuk megjegyezni, hanem keressük meg, hol emelkedik a legmagasabbra egy mondat, és hol engedi el az erejét. Elképzelhetjük a hattyú nyakának ívét, de nem kell ezt az egyetlen helyes képnek tekintenünk. Amit valóban hallunk, az a cselló tág hangterjedelme és a vonó hosszú iránya.
A két zongora egy pillanatra sem állítja meg a vízfelszínt
„A hattyúban” a lassú csellódallam két zongora fölött lebeg. Az állatok farsangja eredeti hangszerelésében két szólózongora szerepel.
A zongorák szabályosan ismétlik a rövid hangokat, de a harmónia és a fekvés nem minden alkalommal azonos. Miközben a cselló hosszan időzik, alatta folyamatosan mozognak az apró hullámok, és nem engedik megállni a zenét. Ha csak a zongorákat hallgatjuk, kiderül, hogy a darab a vártnál sűrűbb és mozgalmasabb.
Nyugodtnak hallatszik, mégis szakadatlanul mozog
Amikor újra együtt hallgatjuk a csellót és a zongorákat, kétféle idő rétegződik egymásra. A cselló hosszú lélegzettel tág vonalat formál, a zongorák rövid egységekben folyamatosan áramlanak. A fönti nyugalom és az alanti mozgás ellentéte pontosan illik a vízen sikló hattyú benyomásához.
Előadások összevetésekor ne csak a cselló érzelmi kifejezésére figyeljünk, hanem a zongoraminták sebességére és könnyedségére is. Ha a zongorák túlságosan előtérbe kerülnek, a hullámok válnak főszereplővé; ha túl messz hátrahúzódnak, a cselló mintha a levegőben lebegne. A két réteg távolságában mutatkozik meg az együttes értelmezése.
Idő, hogy egy réteggel mélyebbre hallgassunk a híres dallam alatt
„A hattyú” lassú csellódallama két zongora fölött szól. Bármelyik átiratot hallgatjuk is, ha előbb megismerjük az eredetiben a két zongora alkotta réteget, össze tudjuk vetni, mi maradt meg és mi változott az átdolgozásban.
A Mahina Vegan Table klasszikus történetei egyetlen lépéssel visznek beljebb a mindenki által ismert dallamokba. Azt szeretnénk megosztani, hogyan hallható meg bárhol „A hattyúban” a cselló alatt folyton mozgó zongorahullám is.
Négy kérdés és válasz „A hattyú” hangszereléséről és mozgásáról
- „A hattyú” eredetileg csellóra és egyetlen zongorára készült?
- Nem. Az állatok farsangja eredetijében a cselló két zongorával játszik együtt. Később egy zongorára és számos más összeállításra készült változata is széles körben elterjedt.
- Hány tételből áll Az állatok farsangja?
- Tizennégy tételes szvit.
- Engedélyezte Saint-Saëns életében „A hattyú” előadását?
- Igen. A teljes mű nyilvános előadását korlátozta, „A hattyú” előadását és külön kiadását azonban kivételesen engedélyezte.
- Hogyan találhatom meg a zongorákat első hallgatáskor?
- Egy pillanatra engedjük el a csellódallamot, és csak az alatta röviden föl-le mozgó, szabályos hangmintát kövessük. Ezután a két réteget együtt hallgatva világossá válik a mozgás.
Tekintse meg a Mahina Vegan Table aktuális látogatási tudnivalóit és a helyszín bemutatását.
A Mahina Vegan Table látogatási információi
