Ebben a cikkben
  1. Más hangnem és regiszter a G-húrhoz
  2. 1880-as bostoni szólókotta
  3. Mahler szerkesztése és modern vonós előadás
  4. A G-húr-átirat hegedűművésze
  5. Az Air különböző előadásokon
  6. Zene a Mahinában

Röviden

A G-húr-ária elnevezés nem Bach harmadik zenekari szvitjének eredeti címéből származik. A második tétel címe Air. August Wilhelmj 19. századi hegedűművész szólódarabbá írta át, és G-húron való játékot írt elő. Az egész művet a hegedű legmélyebb húrján játszhatóvá tevő, mélyebbre helyezett átirat népszerűségével az előadási utasítás műcímként kezdett terjedni.

Részletesen

Más hangnem és regiszter a G-húrhoz

Wilhelmj a D-dúr eredetit C-dúrba helyezte, a dallam regiszterét pedig lejjebb vitte. E változások lehetővé tették, hogy a szólista csak a G-húrt használja. Ez a hegedű négy húrjának legmélyebbike. Bach vonósegyüttesre írt dallamát egyetlen muzsikus egyetlen húron folytatható szólamává alakította. A G-húr-ária elterjedt neve az átirat előadási feltételét őrzi. A teljes szvitet játszó vonósok a D-dúr Airt, Wilhelmj átiratának szólistája a C-dúr dallamot adja elő.

A G-húr bemutatására szolgáló példa: Stradivari 1693-as Gould-hegedűje.
A G-húr bemutatására szolgáló példa: Stradivari 1693-as Gould-hegedűje.

Bach eredeti Air tétele vonósokra és basso continuóra készült. A basso continuo olyan kíséreti gyakorlat, amelyben a játékos a basszusdallam és a harmóniajelzések alapján tölti ki az akkordokat. A dallamszólam alatt is folyamatosan mozog a basszus, és más szólamok is játszanak. Amíg az egyik szólam hosszú hangot tart, a másik továbbhalad. A fődallam alatti basszus és a többi vonósszólam egymásba kapcsolódik. Wilhelmj hegedűszólóra alkalmazott változatában egy ember játssza a fődallamot, Bach tételében azonban közösen játszó vonósszólamok szerepelnek.

Amikor Bach zenekari műveinek eredetihez közeli előadása ritka volt, Wilhelmj hegedűátirata igen népszerűvé vált. A mű egyetlen tételét szólódarabbá alakító, mély húrt használó változat új előadókhoz és közönséghez jutott el. Az eredetiben D-dúr hangnem és Air cím, az átiratban C-dúr és G-húrra vonatkozó utasítás szerepelt. A közismert név egy későbbi előadó adott kottához írt utasításából ered, és eltér Bach tételcímétől.

1880-as bostoni szólókotta

A bostoni Thompson & Odell 1880-ban kiadta az Air for G String kottáját hegedűre és zongorára. Bach zenekari szvitjének tételét két muzsikus számára nyomtatták ki. Vonósegyüttes összegyűjtése helyett egy hegedűs és egy zongorista kapta meg a szólamokat. A kiadó Bostonban forgalmazta a hegedű mély húrjára írt dallamot és a zongorakíséretet. Bach európai működésének helyein túl az Egyesült Államokban is hozzájuthattak a kottához az előadni kívánó muzsikusok.

A harmadik szvit francia nyitánnyal kezdődik. E táncfüzér formája Lully XIV. Lajos udvarában játszott zenéjén keresztül fejlődött. Az ünnepélyes, lassú kezdetet gyorsabb, fúgaszerű rész követi. A fúgaszerűség azt jelenti, hogy több szólam egymás után utánozza ugyanazt a témát. Bach korában a nyitánnyal induló szviteket ouverture-nek nevezték. A ma harmadik szvitként ismert kompozíció is ezzel a névvel maradt fenn. Az Air előtt játszott zenében a francia nyitány szerkezete hallható.

Az Air után gavotte, bourrée és gigue következik. A szvit táncai eltérő ritmusokkal és tempókkal alkotnak kontrasztot. Bach a nyitányt, az Airt és a táncokat egyetlen műbe rendezte. A sorban elhelyezett tételekkel különböző táncütemeket és karaktereket fogott egy szvitbe. A szólóátirat az Airt külön játssza, a szvit szólamanyagában viszont a nyitány előadói a későbbi táncokat is folytatják. Más zene kerül a műsorba, ha önálló kis darabként, illetve a teljes szvit második tételeként adják elő.

Mahler szerkesztése és modern vonós előadás

A Schirmer 1910-ben kiadta Gustav Mahler szerkesztését Bach második és harmadik szvitjéből kiválasztott öt tételhez. Mahler konkrét hangjegyekkel töltötte ki a continuo zongora- és orgonaszólamát. A basszus és a harmóniajelzések alapján korábban rögtönzött kíséretet leírta a kottába. Míg Wilhelmj a hegedű mély húrjára helyezte a dallamot, Mahler zenekarra és billentyűs hangszerekre szerkesztette a közös zenét. Ugyanannak a Bach-műnek az előkészítésében különböző részeket módosítottak.

Gustav Mahler Moritz Nähr 1907-ben, a bécsi Udvari Operában készült fényképén.
Gustav Mahler Moritz Nähr 1907-ben, a bécsi Udvari Operában készült fényképén.

Mahler a második szvit fuvolaszólamához is utasításokat adott. A hangos részeknél újabb fuvolát, szükség esetén klarinéterősítést kért. Ez összefüggésben vizsgálható az általa elképzelt vonósegyüttes méretével. Más fúvósokkal kívánta biztosítani, hogy a fuvola ne vesszen el a nagy vonóscsoportban. A kíséret hangjegyekkel történő kitöltése és a fúvóshangerő erősítése a tényleges együttes egyensúlyára törekvő karmester döntéseit mutatja.

A Holland Bach Társaság 2017-es amszterdami koncertjén Lars Ulrik Mortensen más összeállítást választott. A harmadik szvitből kihagyta a fúvósokat és az üstdobokat, vonósokkal és billentyűs hangszerekkel játszotta. Olyan tudományos feltevést követett, amely szerint a fúvósok később kerültek a műbe, és korábban létezett vonósokra épülő változat. Mortensen e hipotézis alapján kevesebb hangszerrel készítette elő a koncertet. Az előadáson valóban nem használtak fúvósokat és üstdobokat. A korai változat magyarázata azonban a fennmaradt kottákból felállított hipotézis.

A G-húr-átirat hegedűművésze

Wilhelmj Liszt ajánlására Ferdinand Davidnál tanult hegedülni a lipcsei konzervatóriumban. David a Gewandhaus zenekar koncertmestere volt. Wilhelmj az 1860-as években Európa különböző színpadain működött szólistaként, majd Észak- és Dél-Amerikában, Ázsiában és Ausztráliában turnézott. 1894-től a londoni Guildhall zeneiskolában tanított hegedűt. A színpadi muzsikus a fiatalabbak oktatásában adta tovább előadói tudását. A konzervatóriumban tanult hangszerét több ország közönsége előtt szólaltatta meg, majd újra diákok elé állt.

August Wilhelmj hegedűművész Sarony körülbelül 1879-ben készült fényképén.
August Wilhelmj hegedűművész Sarony körülbelül 1879-ben készült fényképén.

Wagnerrel is kapcsolatban maradt. Wagner 1862-ben gyakran felkereste Wilhelmj otthonát, és abban az évben saját kezűleg írta albumába A nürnbergi mesterdalnokok nyitányának első nyolc ütemét. A bayreuthi Festspielhaus alapkőletételén, 1872-ben hegedült a Wagner által vezényelt Beethoven-kilencedikben. Wagner az új fesztiválzenekar koncertmesterévé választotta. A Bachot hegedűre és zongorára alkalmazó szólista más előadásokon Wagner személyes vezetése alatt dolgozott egy nagy zenekar tagjaként.

Lipcsei tér és templomok egy 1896-os képeslapon.
Lipcsei tér és templomok egy 1896-os képeslapon.

Wilhelmj neve egy általa birtokolt hegedűn is fennmaradt. Az 1725-ben Stradivari által készített hangszert apja 1866-ban vásárolta neki. A jogi doktor és amatőr hegedűs apa fia számára szerezte meg. Wilhelmj több hegedű tulajdonosa volt, de különösen becsülte az apjától kapott hangszert. 1896-ban tanítványának, Hugo Kupferschmidtnek adta el. Később több tulajdonosa lett, ma is Wilhelmj néven ismert. A muzsikus neve így az átirat címének történetében és a hangszer tulajdonosi múltjában is megmaradt.

Az Air különböző előadásokon

Az Air basszusában oktávugrások és lépésenként haladó hangok szerepelnek. Nem egyszerűen ugyanazt az alsó hangot tartja, amíg felül hosszú dallam szól. A mozgó basszus mellett más vonósszólamok hangokat adnak át egymásnak, hosszú és röviden továbblépő hangokat játszanak együtt. A muzsikusok a leírt időtartamok és hangmagasságok megtartásával együtt játszanak a többi szólammal. A hosszú dallam, a mozgó basszus és a köztes szólamok ugyanabban a tételben szerepelnek, így a közös játék feladatai is többfelé oszlanak.

A Bostoni Szimfonikusok 2021. október 21-én Bach Airjével emlékeztek Bernard Haitinkre. Haitink aznap hunyt el; a koncertet Andris Nelsons vezényelte. A karmester a darab kiválasztásával Bach zenéjén keresztül búcsúzott el elhunyt kollégájától. A régen komponált szvit egyik tételét egy muzsikus halálának emlékére játszották. Bach komponálása után is a koncerteket előkészítő muzsikusok választják ezt a zenét adott napokhoz és emberekhez.

Wilhelmj megváltoztatta az Air hangnemét és dallamregiszterét, és G-húron való játékot kért. Mahler hangjegyekkel töltötte ki a szvit billentyűs kíséretét, és a fuvola hangerősítését írta elő. Mortensen a korai vonós változat hipotézise alapján fúvósok és üstdobok nélkül vezette az együttest. A későbbi muzsikusok különböző hangszerekhez és létszámokhoz készítették elő Bach zenéjét. Az egy hegedűs által mély húron folytatott dallamot más koncerten vonósok adják elő, basszusra és több szólamra osztva a munkát.

Zene a Mahinában

A Mahina listáján ugyanazzal a zenével Air és G-húr-ária néven is találkozhatunk. A felismerés öröme mellett azt is érdemes megjegyezni, hogy a közismert címet egy későbbi előadó alakította ki.